Amikor még utazásokat szerveztem, az nagyon izgatott, hogy valami olyat is tudjak megmutatni egy-egy helyből, kultúrából, ami nincs benne a szokásos útikönyvekben. Szenvedélyesen képviseltem azt, hogy egy úticélban nem csak a szuper szállodák, az ismert turisztikai helyek lehetnek értékesek, hanem az is, ami elsőre láthatatlan.

Ahhoz viszont, hogy ilyen kevésbé ismert helyeket, ételeket, szokásokat tudjak megmutatni, először nekem kellett felfedeznem és kipróbálnom. Amikor csak lehetett, a helyiekkel tartottam, és ha hívtak, mentem. Rengeteg új dolgot tanultam és tapasztaltam.

A sok új között egy dolog azonban nem változott soha: hatalmas volt bennem a kíváncsiság.

A felfedezés számomra a világ legizgalmasabb dolga.

És így van ez a coachingban is. Legalább ennyire izgalmas az is, amikor leül velem szemben egy ügyfél, és néhány mondatából már szinte magam előtt látom, hogy mi mindenre lenne képes. Van bennem egy mélyről jövő bizalom, hogy amit kitűz magának, azt meg is tudja valósítani. Nincs bennem kétely.

Olyan emberekkel beszélgetek, akik a munkájukban vagy a vállalkozásukban szeretnének többet vagy jobbat. Több és jobb kapcsolatot, ötletet, pénzt, pihenőidőt, önbizalmat, tisztánlátást és stabilitást, új perspektívát, hitelességet, hatékony működést és ezáltal hatékonyabb csapatot.

Múlt héten kicsi és fantasztikus csapattal dolgozhattam a Legyen Veled az Erőd workshopon.  Kivétel nélkül mindegyik résztvevő a saját szakmájában sikeres, felelős beosztású szakember, viszont fáradt és demotivált. Új utakat, új lehetőséget kerestünk nekik ezen a két napon. És kivétel nélkül mindenkinek találtunk is.

Volt azonban pár dolog, amire felkaptam a fejem. Mégpedig az, hogy mennyire kreatívak vagyunk abban, ahogy akadályokat gördítünk saját magunk elé, és ezáltal tartósan meggátoljuk magunkat abban, hogy elérjük igazi céljainkat.

Nagyon sok ilyen önakadályt gyártunk, de most csak két ilyenről szeretnék írni.

 

ISMÉT NULLÁRÓL KELL KEZDENI, HA VÁLTASZ

Sokan gondolják azt, hogy amikor egy biztos nagyvállalati munkát, vagy egy korábbi szakmát lecserélnének valami újra, másra, akkor nulláról kell megint mindent kezdeni. És persze, hogy már az elején elfáradnak az egésztől.

Azonban, ha jobban megnézzük, akkor ez egyáltalán nem igaz. Csak a környezet teledumálja a fejüket, hogy „jaj jaj, akkor majd kezdheted nulláról. Vigyázz, nehogy válts.”

Ha valaki arra vágyik, hogy egy multis munka helyett legyen mondjuk egy vidéki farmja, és ő maga már évek óta vidéken lakik és éli azt az életet, ahol a vágyott vállalkozás vagy munka lenne, akkor már nem nulláról kezdi. Már nagyon sokat tud arról, hogy mivel jár a városon kívüli élet, és ha strukturáltan átgondolja a szükséges lépéseket, akkor már sok minden megvan.

Az, aki egy multinál dolgozott hosszú évekig, és közben ki is égett, fél attól, hogy olyan vállalkozást indítson el, melyben szép tárgyakkal és ötletekkel rendezné be mások életterét, mert nem tudja, hogy fog ebből megélni. Viszont a saját lakása, és néhány ismerősnek berendezett tér már olyan, ami ezt a tehetségét bemutatja. Már rengeteget tud arról, hogy hogyan nézne ki az, amikor ezt többeknek kínálja. Már nagyon nem a nulláról kezdi.

Én sem a nulláról kezdtem, amikor egy teljesen másnak tűnő szakmából váltottam a coachingra. Hozom azt, hogy tudom milyen emberekkel dolgozni, hisz addig is azt csináltam. Éles helyzetekben tapasztaltam meg, hogy milyen az, ha nem megy jól egy tárgyalás, ha nincs elég bevétel, ha nem jól választunk üzleti partnert, sokat tudok a csoportdinamikáról, hisz csoportokkal is dolgoztam, és tapasztalatból tudok több fontos dolgot a vállalkozás stratégiájának kialakításáról is.

Minden, amit valaha tettünk, és valaha megtanultunk, minden készségünk, minden tapasztalatunk jól használható egy következő projektünkben. Ha pedig már kialakítottunk valamilyen ritmust, vagy életteret abból, ahova el szeretnénk jutni, akkor már a megvalósítást is elkezdtük.

Mi vagyunk saját magunk legfontosabb erőforrása.

Létfontosságú tehát összeszedni, hogy mi az, ami már megvan. Ne ijesztgesd magad tovább! Nem fogom azt mondani, hogy így könnyű és azonnal öledbe hullik a siker (bár semmi sem kizárt), de az biztos, hogy nem nulláról és nem a semmiből kezded.

Van egy régebbi blogbejegyzésem, amikor erről írtam:  http://www.kalangu.net/utalhatod-de-hasznald

 

AZ GYENGE, AKI SEGÍTSÉGET KÉR

Na, ez is egy jó nagy butaság, amivel a társadalom és a környezet traktál bennünket. És jó sokan el is hisszük. Aztán beleroskadunk abba, hogy megpróbálunk mindent egyedül megoldani.

Kérdem én, mikor vagy felelősségteljesebb felnőtt, ha beleroppansz egy rossz helyzetbe, és nem kérsz segítséget, vagy ha megadod másoknak a lehetőséget, hogy adjanak Neked is valamit, és ők is inspirálódjanak abból, hogy részük volt abban, hogy Neked könnyebb legyen.

Mi a felelősségteljesebb viselkedés – ha azt tanítod meg a gyerekednek, hogy neki is mindig erősnek kell maradni, vagy azt, hogy vannak helyzetek, amikor nem érdemes belebetegedni a nehéz helyzetekbe. Mert a tartós stressz megbetegít, ezt biztosan tudod.

Mi jelzi a valódi erőt, bátorságot? Ha ki merem mondani, hogy nekem most nem mennek a dolgaim, vagy az, hogy nem mondom el senkinek, mert attól félek, hogy kinevetnek, elítélnek emiatt.

A sok éves vezetői létemnek azt hiszem az egyik legfontosabb tanulása az, hogy nem az a dolgom, hogy én mindent tudjak és mindenhez értsek, hanem tudjam, hogy mikor kit kell megkérdeznem. Sokszor mondtam ügyfélnek is, hogy nem tudom valamire a választ, de kiderítem. És ettől mindenki megnyugodott, hosszú távon pedig nagyobb lett a bizalom, mintha valami olyat mondtam volna, ami nem igaz.

Akikkel coaching folyamatban dolgozunk, hogy merre tovább, szintén nem tudják a választ most MÉG. De kiderítik. Nem tudják, hogy hogy tegyék stabillá a vállalkozásukat, de hajlandók elkezdeni keresni a válaszokat. Nem tudják, hogy hogyan formázzák meg álmaik vállalkozását, de kiderítik. Nem tudják, hogy legyenek jobb vezetők külföldön, egy új környezetben, de kiderítik.

És kérnek ehhez segítséget. Megoldást keresnek és nem kifogásokat. Máshova helyezik a fókuszt.

Ha esetleg olyan helyzetben vagy, hogy valamivel kapcsolatban nem jutsz egyről a kettőre egy ideje, akkor keretezd át azt, hogy „Nem kérhetek segítséget, mert akkor gyenge vagyok.”, arra, hogy „Azt választom, hogy megoldom a helyzetet, és inkább arra összpontosítom az erőmet, ami igazán fontos.” Ha másoktól kérsz támogatást, akkor az lehetőséget teremt a kapcsolat elmélyítésére, arra, hogy a másik ember fontosnak érezze magát, hogy valamit rövidebb idő alatt és sikeresen oldj meg. Talán megéri.

Persze, nem mindegy, hogy kitől kérsz. Jó, ha van olyan inspiráló közösség, vagy elég csak egy-két ember is, akiktől támogatást kaphatsz.  Esetleg olyantól érdemes kérni, aki már volt hasonló helyzetben és jól jött ki belőle. Ha mesél a saját tapasztalatairól, akkor abból el lehet indulni.

De ha a saját megoldásaidat szeretnéd megtalálni, akkor fordulj coachhoz. És ha nem akarsz rögtön egy ilyen folyamatba belevágni, akkor gyere el a Legyen Veled az Erőd workshopomra, májusban. http://www.kalangu.net/legyen-veled-az-erod

Ha szeretnél arra választ kapni, hogy hogyan lehet a világon bárhol könnyedén jól működő üzleti kapcsolatokat kezdeményezni, akkor van egy másik workshop is: http://www.kalangu.net/uzleti-hello

És lesz jövő héten egy ingyenes előadás/meetup, ahova meghívtak, hogy beszéljek arról, hogy hogy lehet idegenekkel elindítani egy beszélgetést. Ez nagyon izgalmas.
Itt tudtok regisztrálni: https://www.meetup.com/Lifefulness-Klub/events/238774670/

Ha van olyan ismerősöd, barátod, kollégád, akinek hasznosak lehet ez a workshop, illetve ez a meetup, akkor kérlek küldd tovább. Köszönöm.

A Facebook oldalunkon nagy élet van, szinte minden nap kerül fel valamilyen hasznos tipp. Itt tudod megnézni: https://www.facebook.com/KalanguCoaching/

 

Addig is inspiráló beszélgetéseket kívánok.

Éva