Londonban jártam az elmúlt hetekben. Bárhova utazom, igyekszem olyan nyílt programokon részt venni, ahol új embereket is megismerhetek. A világ nagyobb városaiban rengeteg ilyen lehetőség van, erre szakosodott weboldalakon keresztül.

Úgy döntöttem, hogy most olyan programot keresek, ami engem is kivisz a saját komfortzónámból. Ezért egy olyat választottam, ahol közönség előtt elmondott beszédekhez adnak technikai és tartalmi tippeket, eszközöket.

Izgatott, hogy mi történhet ezen az estén, hisz nekem is sokszor nehéz sok ember előtt beszédet mondanom. Hiába csináltam már többször, mégis összeszorul a gyomrom, ha erre gondolok. Szóval úgy gondoltam, hogy kezdésnek jó lesz egy nem túl nagy csoportban, biztonságos körülmények között elkezdeni erről tanulni.

A kb. 30 fős csoportban voltak olyanok, akik csak pár hétre érkeztek Londonba, mint én, és volt még ott élő olasz, indiai, német és más kultúrából jövők is.

Az est első részében egy barbadosi srác, aki Angliában nőtt fel, nyolc embert választott ki, akik egy általa megnevezett témában spontán beszédet mondtak 2 percben.

A beszédeket Lao-ce kínai filozófus idézetei köré kellett felfűzni, és a szónokok ezekhez kapcsolódóan improvizáltak. Az hamar kiderült, hogy senki sem tudta előre, hogy miről fog beszélni. Többen akkor voltak ott először.

Az egyik idézet így szólt –

Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.”

Ehhez az idézethez a kiválasztott szónok egy 45-50 éves férfi volt, akit Kevinnek hívtak. Félszeg mosollyal, nagyon lassan ment ki a színpadra. Megállt, és látszott, hogy iszonyatosan zavarban van.

„Ez eddig 7 lépés volt.” – kezdte halkan.

„Azért jöttem ide ma este, hogy megpróbáljam megmutatni magam, ami nekem nagyon nehéz. Az, hogy 7 lépést tettem meg a székemtől a színpadig, nekem azt jelzi, hogy jó úton járok. Ez a pár lépés nehéz volt, és itt állni és beszélni ennyi idegen előtt félelmetes, de mégsem annyira nehéz, mint amilyennek gondoltam. Ha így apránként haladok a félelmetesnek tűnő célom felé, akkor lehet, hogy eljutok oda, ahova szeretnék.”

Aztán hatalmas taps közepette visszament a helyére. Majd megnyerte a legjobb beszéd címet aznap este.

Hűűűűűűűű. Izgi, nem?

Mi is történt itt?

Van valami, amire hősünk vágyik, de iszonyatosan fél tőle. Bénító ez a félelem, szinte levegőt sem kap.

Lehet, hogy sokszor átélte már, hogy ő mindig inkább a háttérben marad, csak ne kelljen mások előtt beszélnie. Lehet, hogy emiatt nem mert olyan pozíciókat megpályázni, ahol elvárás lenne, hogy egy csoport elé álljon, és előadást tartson. Lehet, hogy nem tudja jól eladni magát egy állásinterjún, mert annyira zavarban van attól, hogy mások őt figyelik.

Ki tudja. Nagyon sok oka lehet, hogy Kevin aznap este úgy döntött, hogy kilép a komfortzónájából és elmegy egy új környezetbe, hogy kezdjen valamit azzal, ami neki nehézség, kihívás, vagy éppen súlyos akadály.

Hősünk úgy döntött, hogy egy olyan helyre ment, ahol mindenki más is ugyanazért van ott: tanulni, és gyakorolni akarják, hogy hogyan mutassák meg saját magukat.

Ez a klub egy biztonságos környezet. Itt a csoportvezetők is onnan indultak, ahol az újoncok vannak, és épp ezért mindent megtesznek, hogy könnyed és szórakoztató élménnyé váljon ez a kihívás.

Nem muszáj a félelmetes dolgokat azonnal élesben megpróbálni. Itt lehet hibázni. Senki nem nevet ki senkit. Kicsi a kockázat.

Sokan azért nem indítanak el egy új vállalkozást, pedig nagy kedvük és tehetségük is lenne hozzá, mert attól félnek, hogy belebuknak. Mások azért nem keresnek új állást, mert azt gondolják, hogy nagyon kockázatos lenne váltani. Megint mások pedig lemondanak az álmaikról, mert attól félnek, hogy nem úgy fog sikerülni, ahogy eltervezték.

Ezért nem változtatnak. És közben rosszul érzik magukat.

Azt gondoljuk, hogy nem változtatni, az a biztonságos és a változás az, ami kockázatos.

Én sokszor gondolok arra, hogy majd 70-80 éves koromban, hogy akarok visszanézni az életemre. És újra és újra ugyanazt a választ kapom magamtól: azt akarom majd felsorolni, hogy mi mindent valósítottam meg, és mindez mennyire jó móka volt.

Azt akarom majd érezni, hogy nem mondtam le a legfontosabb álmaimról, azért mert nem mertem lépni.

Nem akarok majd azon rágódni, hogy mi lett volna, ha nem féltem volna.

A világ legsikeresebb vállalkozói, mint Richard Branson, vagy Warren Buffett azt vallják, hogy nem az a legnagyobb kockázat az életben, hogy elkezdesz valamit és nem sikerül. Nem az a legnagyobb bukás, ha nem jön össze a terved.

A kockázat az, ha el sem kezded.

A kezdéshez pedig elég egy lépés. Vagy hét.

Írtam valamikor régebben egy cikket az álmokról. Egy kicsit szakmai, mert coachoknak írtam, de remélem, hogy így is érhető.

A cikket itt találod: http://www.kalangu.net/van-egy-almom

Mostanában több ügyféllel is azon dolgozunk, hogy mi akadályozza őket abban, hogy olyan munkát végezzenek, ami valóban öröm számukra. Újra és újra kiderül, hogy nem az, hogy nem értenek valamihez. Nem az az akadály, hogy nincs elég tapasztalatuk. Nem az az akadály, hogy nem tudják, mire vágynának.

Hanem az, hogy nem mernek elindulni a vágyaik felé. Mert az túl távoli, és túl nagy kihívás lenne.

Ezért már sokszor azt sem tudják mire vágynak.

Az említett cikkben, van egy kihívás, amire most Téged is meghívlak.

Álmodj – a kihívás az, hogy merj álmodni, felejts el minden megszorítást, ami visszatarthat a jelen pillanatban, és azt mondd ki, ami az ideális. Mi lenne az, ami a Te olimpiai érmed lehetne? (Erről több infót a cikkben találsz.) Ha biztos lennél abban, hogy sikerülni fog, akkor mi lenne az az álom, amit megvalósítanál? Mi a legfőbb akadálya, hogy nem kezded el? Hogyan juthatsz túl ezen? Mi történne, ha semmit nem tennél?

Oszd meg – kinek mondanád el szívesen? Ha valamilyen támogató közegnek mondod el, például egy coachnak, akkor a felelősségvállalás, a számon kérhetőség miatt máris közelebb kerülhetsz a célodhoz.

Kezdd el – Nem kell tudnod, hogy hogyan lesz a merész tervből valóság, de meg kell tenned az első lépést. Az első lépés mindig a cselekvéshez való elköteleződés, ami lehet egy nagyon pici lépés is. Tudod, az a bizonyos első lépés az ezer mérföldes úton. Ez majd meghozza az önbizalmat a következőkhöz. Egy coach pedig abban tud segíteni, hogy az álomból valóság legyen, és ne a kockázat elkerülése, amely az álmok feladását jelenti.

Mi lenne az az első lépés, amit megtehetnél, hogy közelebb kerülj az álmodhoz? Mikor teszed meg?

A coaching folyamat is egy olyan biztonságos környezet, mint az a klub. A közös munka során gyakoroljuk, hogy a kihívást jelentő helyzetekben hogy nézne ki egy új viselkedés, vagy akció. Előkerül az ülések során sok olyan tudatalatti, kevésbé ismert tudás, készség, amelyek tudatosításával egész más fénybe kerülnek a kihívások.

Az álommunkához nem feltétlenül az azonnali felmondás, a hirtelen eldöntött nagy váltások vezetnek. Egy ezer mérföldes utat sem lehet egyetlen perc alatt, felkészülés nélkül megtenni.

Szóval mi lesz a Te első hét lépésed?

————–

Kérdéseket itt tudsz feltenni: evat@kalangu.net.

Szép napokat!

Éva

 

 

Fotó: Tornallyay Éva