Amikor 1857. március 8.-án textilipari nődolgozók vonultak New York utcáira tüntetni az emberibb munkafeltételekért, és a magasabb fizetésért, még biztos nem gondolták, hogy mekkora lavinát és változást indítanak el világszerte a nők szavazati jogával, egyenjogúságával kapcsolatban. Ez a tüntetés volt az első jelentősebb lépés abban, hogy csupán pár évtizeddel később több országban is jelentősen megváltoztak a nőknek addig szánt szerepek és jogok.

Ma sokaknak a virág jut eszébe erről a napról. És a nők, akik virágot kapnak.

Nekem ez az ünnep arról is szól, hogy vannak olyan nehézségek, kihívások, reménytelennek tűnő ügyek, amiken erőfeszítéssel és kitartással igenis lehet változtatni.

Pont 7 évvel ezelőtt indult el egy lavina az én életemben is, amiről akkor még nem tudhattam, hogy mit temet be, és mit indít el.

Így, Nőnap környékén repültem el Berlinbe, hogy idegenforgalmi szakemberként részt vegyek a világ egy legnagyobb turisztikai vásárán. Szerettem ezeket a vásárokat, mert sok olyan külföldi kollégával találkozhattam itt, akikkel egyébként csak e-mailben kommunikáltunk. A maldív, a török, a finn, az amerikai, a dubai és még sok más partnerrel. Remek találkozások voltak ezek.

Pont két tárgyalás között rohantam egyik standról a másikra, amikor ránéztem a telefonomra. 16 nem fogadott hívásom volt a kollégáimtól és az új szomszédjaimtól.

Tudtam, hogy oltári nagy baj van.

Azért hívtak, mert aznap délután 3-kor, egy ember (továbbiakban maffiózó), akitől vettem egy általa épített lakást, aminek a megállapodásunk értelmében addig a 80%-át fizettem ki, betört a lakásomba, minden holmimat kipakolta és elvitte egy ismeretlen helyre. Hátrahagyott négy kopaszkigyúrtat, hogy amikor hazaérek, ne juthassak be. Tette ezt azért, mert kifogást mertem emelni, hogy a lakás sokkal kisebb és pocsékabb, mint ahogy arra szerződtünk. Sajnos mindez csak a beköltözéskor derült ki. (Engem igazolt két év múlva a jogvita, amikor a talajvíz elöntötte az épület mélygarázsát. Kiderült, hogy a ház egyáltalán nem volt alászigetelve. )

Berlinből azonnal haza, több órás rendőrségi kihallgatás, majd 3 hónapig tartó reménytelennek tűnő alkudozás, fenyegetések, maffiózó által számos ígéret, amiket másnap mindig visszavont. Közben, a legrosszabbkor mondott fel két kollégám, akikről szerencsére csak jóval később tudtam meg, hogy még azon a héten bejegyezték a saját cégüket, ahova az én cégem teljes terméklistájával, ügyféllistájával és ki tudja még mivel távoztak.

Azon a héten, amikor a lavina elindult, iszonyatosan meg voltam ijedve. Éltem Afrikában, ahol bogarak, csúszómászók, leprások vettek körül nap, mint nap. Körbetárgyaltam a fél világot, és ugyanezekre a helyekre elutaztattam több ezer embert, de soha nem éreztem még magam ennyire kiszolgáltatottnak. Az addigi életem összes megtakarítása egy agresszív, inkorrekt csaló kezében volt.

Én magam pedig hihetetlenül fáradt, kiégett és reményvesztett voltam.

Hogy rövidre fogjam, az akkor elindult lavinának köszönhetően 3 hónap múlva, még mindig pénz és új lakás nélkül, úgy döntöttem, hogy eladom vagy bezárom a céget. Képtelen voltam a tőlem megszokott színvonalat nyújtani, mint vezető, és mint szolgáltató. Eldöntöttem: akármi lesz, visszakapom-e a pénzem vagy sem, én ezt így befejezem.

A pénzt ugyan nem sokkal később visszakaptam, de akkor már nem volt visszaút. Egy év múlva végleg elhagytam a saját cégem.

Aztán következett az az idegtépő időszak, hogy akkor most hogyan tovább? Mihez értek, ami nem idegenforgalom?

Semmihez, gondoltam.

De ez nem volt igaz. Ismét coachhoz fordultam, akivel összeszedtük, hogy mik a hozadékai az addigi tapasztalataimnak, és miben vagyok ösztönösen jó.

Kiderült, hogy vannak olyan erősségeim, melyeket máshol is lehet kamatoztatni.

Lett egy listám.

Ezzel a listával pedig egy teljesen új nézőpontom. És az a hit, hogy ezekre építhetek, ha semmi másra nem.

Lezártam egy 28 éve tartó korszakot az idegenforgalommal, mely nekem annyi éven át biztonságot, sikert és rengeteg örömöt adott.

És találkoztam saját magammal.

Sok minden történt az a szörnyű márciusi nap óta. Coach lettem, és remek embereknek segítek abban, hogy megtalálják az álommunkájukat, a vezetői hangjukat, az álmaikat és mindazt, amire építhetnek.

Közben elkezdtem írni, és megjelent 3 angol nyelvű fejezet az Álommunka Projektről, a kiégésről, és a változtatáshoz vezető 6 lépésemről egy Angliában kiadott könyvben.

Éltem közben Barcelonában, ahova vadidegenként, egyedül költöztem ki, de aztán sikerült fantasztikus barátokra lelnem. És sokszor nézek bele abba a füzetbe, amibe 2010-ben beleírtam, hogy nekem olyan munkám lesz, amiben én osztom be az időmet.

Pedig akkor még fogalmam sem volt, hogy miből fogok élni.

Az a lista, amit akkor írtunk össze, nekem életmentő volt. Rájöttem, hogy vannak az életnek olyan pillanatai, amikor mit sem ér az, hogy van egy szakmád, vagy egy állásod. Bármikor beüthet a krach. Hiába aggódtam volna, ezzel a forgatókönyvvel nem lehetett előre számolni. Amit viszont tehettem volna, azt csak akkor tettem meg, amikor már nem volt más választásom. Ez így jóval többe került nekem, mint amire számítottam.

Te viszont már most felkészülhetsz sok nehéz helyzetre, azzal, hogy jó alaposan megismerkedsz önmagaddal. Kiderítheted, hogy miben bízhatsz, ha valami megváltozik körülötted.

Az ügyfeleim, az ilyen listáknak és az önmaguk jobb megismerésének köszönhetően találnak új munkát, alapítanak számukra izgalmas új vállalkozást, vagy fognak bele új projektekbe.

Ne halogasd tovább. Tudd meg, ki is vagy valójában, ha lefejted a diplomádon, vagy a képesítéseden szereplő címet. Tudd meg, mi az, ami Neked igazán fontos, hogy milyen erősségeid vannak, és mi az a tudás, amit már nem lehet Tőled elvenni. Akármi is történjék.

Jó szívvel ajánlom Neked is a nézőpontváltást és azt, hogy Te is találkozz saját magaddal.

Ha szeretnél ehhez profi segítséget valakitől, aki már végigment mindezen, akkor nézd meg, hogy miként tudnánk együtt dolgozni: DOLGOZZ VELEM

Addig is lavinamentes napokat kívánok!

Éva