BRÉKING: NINCS OLYAN, HOGY NORMÁLIS

Ha mindig megpróbálsz normális lenni, sohasem fogod megtudni, hogy mennyire csodálatos lehetnél.

Maya Angelou

Már majdnem kész volt ez a cikkem, amikor jött a hír, hogy a Yale Egyetem kutatói szerint nincs olyan, hogy normális. Vicces, hogy pont erről kezdtem el írni napokkal ezelőtt, bár én más megközelítésben. Ők a viselkedés, én pedig az életmód szempontjából. 😊

Azért kezdtem el erről a témáról írni, mert egyre többször hallom azt a környezetemben, hogy ha valakinek nincs „rendes állása”, akkor az nem normális. Vagy azt híres előadóktól, hogy ha nem akarsz átlagos életet élni, akkor kövesd a tanácsaikat és akkor sikeres leszel.

De vajon mit jelent a siker? És mit jelent az átlagos? Vagy a normális? De tényleg, mit jelent?

Azt látom és hallom magam körül, hogy sokan a sikert a pénzre, az ismertségre, a luxusautóra fordítják le. A normális állás pedig egyenlő azzal, hogy 9-5-ig bent vagy az irodában, amiért havonta x összeget kapsz.

Vajon tényleg ennyire egyszerű ez a képlet?

Nekem 21 éves korom óta van autóm, ami nem ma volt. Ergo sikeres vagyok. Igaz, hogy volt kispolskim, használt Golfom és más használt autóim. Ergo nem vagyok sikeres, mert sokára lett új autóm. De közben bejártam a világot, és luxusszállodákban laktam. Tehát akkor sikeres vagyok. Ez viszont a munkám része volt, és nem tudtam volna megfizetni. Ergo nem vagyok sikeres.

Hogy mi van??? Ha innen nézem, akkor siker, ha meg onnan, akkor nem?

Jól össze lehet zavarodni ebben, ugye?

És sokan össze is zavarodnak. Azt gondolják, hogy nem sikeresek, vagy hogy ciki az, ahogy dolgoznak, mert nem felelnek meg mások elképzeléseinek.

Nagyon sok fantasztikus ügyfelem volt eddig, tényleg remek, innovatív, bátor emberek. Ez akarnak valamit érni, amiben hisznek, ami fontos nekik.

A környezetük viszont gyakran megkérdőjelezi őket, valószínűleg nem rossz szándékból, csak aggódásból, de mégis olyanokat mondanak nekik, hogy:

  • Hogy lehetsz olyan őrült, hogy otthagytál egy sikeres karriert és belekezdtél ebbe az izébe? Normális vagy? (Mondják ezt olyanoknak, akik elismert multi vezetői állást hagytak ott, és azóta szabadúszóként online vállalkozást működtet).
  • Most akkor elkezdesz megint mindent elölről? Eszednél vagy? (Mondják ezt olyanoknak, akik 40x évesen egy új hivatást tanulnak az eredeti végzettségükhöz képest).
  • Te meddig akarsz még pihenni? Nem kéne már valami munkát keresned? (Mondják ezt olyanoknak, akik hosszú évek megfeszített munkája és az ezzel járó kiégés után kivesznek egy év szabadságot, és megteremtették ehhez az anyagi hátteret).

Kérdés, hogy muszáj-e szűrés, kérdőjelek nélkül befogadni minden információt, ami a környezetünkből jön?

Vagy fontosabb lenne-e inkább kérdéseket feltenni?

Például azt, hogy mennyi a sok (mondjuk pénz), mit jelent nekem a siker, vagy a normális állás, miben tudok én olyan eredményt elérni, ami nekem elég?

Szóval mi számít normálisnak?

Amikor még alkalmazott voltam egy nagy utazási irodánál, és elsőként üzemeltettük a ciprusi charterjáratot, párszor egy Boeing 767-est, az akkori legnagyobb gépet béreltük ki. A főnökünk pedig megengedte, hogy a megmaradt üres helyekre felszálljunk, úgy, hogy ne fizessünk érte.  

Úgyhogy néhányszor felültünk erre a nagy gépre, és csak a repülés kedvéért elrepültünk Ciprusra. Vettünk a duty-free-ben ciprusi bort, majd egy órán belül visszarepültünk Budapestre. 😊

Ennyi. Felszálltunk, ott kiszálltunk egy órára, majd vissza.

Ezek a lehetőségek a munkánkhoz tartoztak, egy egyébként rendes, 9-5-ig állás részeként.

Akkor ez normális?  

Annak, akinek van gyereke, az a normális, hogy reggelente elviszi őket a suliba, akinek pedig nincs, annak nem ez a normális. Sokan nem lennének riporterek, akiknek az a dolguk, hogy kényelmetlen kérdéseket tegyenek fel vadidegen embereknek. De nekik ez a normális.

A légiutas kísérők egy napon belül akár 3 országba is elrepülnek. A szakácsok pengeéles késekkel szeletelnek fel mindenféle nyersanyagot, pár milliméterre a kezüktől. A sebész pedig belevág élő emberi szövetbe.

Az egyik ügyfelemnek az a normális, hogy külföldön egy világcégnél dolgozik napi 14 órát. Egy másiknak pedig az, hogy hajnal 4-kor kel szingli anyukaként, hogy még mielőtt a kislánya felkel, tudjon dolgozni. Megint másnak az a normális, hogy négyévente felpakolja a családját és a világ valamelyik másik országában teremt otthon nekik, mert a férje munkája ezt diktálja.

Nekik ez a normális.

Nekem pedig más.

Ahogy valószínűleg Neked is más.

Úgyhogy tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi lehet átlagos egy emberi életben, amikor teljesen más háttérből, más neveltetéssel, más kultúrából, más érdeklődéssel, más tudással éljük a mindennapjainkat, mint bárki más körülöttünk.

Mindannyian különlegesek vagyunk, saját álmokkal, vágyakkal, egyedi tehetséggel, kitartással, kreativitással, gondolatokkal, korábbi tapasztalattal. Van, ami egyes embereknek könnyebb és közben ugyanaz a dolog másoknak nehéz.

Szerintem nagyon kevés az a helyzet, amit tényleg össze lehet hasonlítani egy másikkal, és ezért érdemes megválogatni, hogy mit hasonlítok össze mivel.

Abban a bejegyzésemben, hogy a „Szomszéd kertje mindig zöldebb” már írtam erről a jelenségről korábban, de ez annyira sokszor kerül elő a coaching ülésekben, hogy úgy gondoltam újra előveszem ezt a témát.

 

Nem tudok valami hiper-szuper okosságot mondani most, csak azt, hogy ha van valami, ami Neked fontos, amit szeretnél felépíteni, megcsinálni, elérni, akkor magadból indulj ki.

  • Tudd, hogy miért akarod pont azt a dolgot – Miért fontos pont az a cél Neked? És ha megvan a válasz, akkor tedd fel legalább még ötször ugyanezt a kérdést, minden válaszod után újra: miért fontos pont az a dolog? Mi lesz más, ha eléred? Hogy fog tőle megváltozni az életed?

Azért fontos tudni, hogy mi miatt pont egy adott célt választasz, és fontos kideríteni, hogy igazából milyen igényedet elégíti ki mert, ha nem elég motiváló a cél, akkor nem fogsz tudni beletenni annyi energiát, amennyi szükséges. Írtam régebben a kihívó célokról, és én azokban hiszek. Kell, hogy legyen valami olyan inspiráló és előrevivő feszültség a rendszeredben, ami előre visz, akkor is, amikor nehéz. (Simon Sinek könyve már megjelent magyarul is: Kezdj a miérttel. Szerintem érdemes elolvasni).

  • Tudd, hogy milyen erősségeid vannak és hogy ezeket, hogy használd – Ha nem tudod, hogy mire építsd fel a stratégiád, amivel könnyebb lesz elérned, akkor saját magadat fogod akadályozni.

Például egy vállalkozásnál, ha nem tudod, hogy mik az erősségeid, akkor hiába van egy csapatod, vagy egy jó terved, lehet, hogy olyan feladatokat tartasz meg magadnak, amik viszik az energiád. Vagy olyan készségeket próbálsz meg fejleszteni, ami sok év tanulás után sem hoz igazi eredményt. Például lehet, hogy Neked nem erősséged az, hogy idegenek között gyorsan kapcsolatot teremts, és ezért utálod is az ún. networking eseményeket, vagy magát a sales-kedést. Ha ezeket a feladatokat nem delegálod másnak, aki ebben jó, vagy nem találod meg a módját, hogy hogy tudsz mégis eredményesen működni, akkor szenvedni fogsz a napi munkádban.

  • Vedd magad körül olyan emberekkel, akik arra bíztatnak, hogy legalább kísérletezz. – Sir Richard Bransonnek (brit üzletember, milliárdos, a Virgin Group multinacionális vállalat alapítója, amely ma több mint 400 céget irányít), saját bevallása szerint legalább 50 olyan vállalkozása volt, ami megbukott. De tanult mindegyikből, és újra és újra nekifutott. Nem adta fel az első után, mondván, hogy ő úgysem lesz sikeres.

Keress olyan embereket, akik hozzád hasonlóan valamit építenek, vagy valami álmukat akarják megvalósítani, akkor könnyebb lesz hinned a saját ötletedben.

Úgyhogy merj új környezet is kipróbálni, és merj kísérletezni, hogy kiderüljön, hogy Neked milyen a normális. Tegyél fel kérdéseket, hogy biztos-e, hogy úgy van? Biztos-e, hogy lehetetlen dolgot találtál ki?

Ha pedig szeretnél profi segítséggel többet tudni arról, hogy mi adja a Te saját egyediséged, és hogy hogy használd ezt a munkádban vagy a vállalkozásodban, úgy, hogy eredményes légy, akkor várlak szeretettel az április 7.-i  MUNKA, AMIBEN A LEGJOBB LEHETSZ workshopon, vagy április 10-től a virtuális workshopon. Csak március 31.-ig tudsz jelentkezni rájuk.

Itt a tavasz, és a húsvét is. Élvezd a megújulást, az ünnepet. Úgy, ahogy Neked és a családodnak a legjobb. 😊

 

 

Tornallyay Éva, idegenforgalmi közgazdász, üzleti és vezetőfejlesztő coach, team coach, a Kalangu Coaching alapítója, világutazó vagyok. Nyugat Afrikában nőttem fel, angol nyelvterületen. Több mint 20 évig a nemzetközi idegenforgalomban dolgoztam, ebből 10 évig saját cégem vezetőjeként.
Olyan eredményes szakembereknek és vezetőknek segítek, akik kiemelkedő munkát végeznek, mégis egyre gyakrabban kimerültek és motiválatlanok. Abban segítek, hogy új megoldásaik legyenek arra, hogy még nagyszerűbb munkát végezhessenek, olyat, amiben jól érzik magukat és ami mellett marad idejük az életük többi fontos részére is. E mellett idegenforgalmi cégeknek nyújtok szakmai támogatást ahhoz, hogy képesek legyenek fejlődni és minőségi szolgáltatást nyújtani. Éltem Barcelonában és Londonban, szenvedélyes világjáró és búvár vagyok. További információk: evat@kalangu.net, www.kalangu.net

MIT GONDOLSZ ERRŐL?