Sokan szokták tőlem kérdezni, hogy hogy csinálom azt, hogy járom a világot, sokszor egyedül és hogy mindenhol vannak ismerőseim? Még ott is, ahol életemben először járok.

Azon túl, hogy a 20 évnyi idegenforgalmi múlt után természetes, hogy sok mindenkit ismerek a világ számos pontján, illetve kapcsolatban vagyok most is a gyerekkori barátaimmal, akikkel Afrikában voltam gyerek, van még valami.

Nagyon sokat beszélgetek vadidegen emberekkel.

Tényleg az van, hogy odaérek valahova, ahol senkit nem ismerek és 1-2 nap múlva lesz társaságom. Ezért már nem félek attól, hogy ismeretlen helyre utazzak, és ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően már nem izgulok akkor sem, amikor egy új közegbe kerülök.

Pár éve Mexikóba mentem, hogy egy pici, tengerparti városkában az egyik helyi szállodában szállásért cserébe dolgozzak. Sajnos ez nem sült el túl jól, de most nem ennek a történetnek a tanulságairól szól ez a bejegyzés. Hanem valami másról.

Miután otthagytam a szállodát, pár napig egy helyi hostalban laktam, és a környéken, illetve a kb. 2 km-es főutcán néhányszor láttam egy ősz hajú, fiatalos nőt. Annyira meglepődtem, amikor egyik reggel a saját szállodám belső kertjében olvasott, amiből kiderült, hogy ő is ott lakik ahol én, hogy megszólítottam. Először ő is meglepődött, de aztán elkezdtünk beszélgetni.

Elmesélte, hogy tanár Svájcban, és most egy féléves pihenője (ún. sabbatical) van, aminek az első felében egy általa választott projektről ír beszámolót, amit a suliban kell prezentálnia. Mayának hívják, és mivel ezt a nevet kapta, a maja kultúráról akart többet megtudni, közben pedig megtanulni spanyolul.

Azt is elmondta, hogy nagyon utál egyedül vacsorázni, mert feszélyezve érzi magát, ha magányosan ül be egy étterembe.

Ismerem az érzést, bár engem ez ma már kevésbé zavar. Úgyhogy megkérdeztem, hogy van-e kedve velem eljönni este az egyik tacos-os helyre, ami ugyan lepukkant, de olcsón, finomat lehet enni.

Elmentünk, aztán pár nap múlva megbeszéltünk egy strandolós programot. Mayán végig érezhető volt egy pici távolságtartás, de közben nagyon érdekes beszélgetésünk volt arról, amit ő addig a majákról megtudott.

Aztán a strandon egyszer csak elmesélte, hogy nem én vagyok az első magyar ismerőse (mily meglepő!), mert van otthon egy jó barátnője, akit Annának hívnak, és hogy az régóta jóban van egy magyar nővel, akit szintén Annának hívnak. Ezt a magyar nőt ő is jól ismeri kb. 30 éve, és évente egyszer szoktak is találkozni Magyarországon vagy Svájcban.

Nagyon gyorsan kezdett el verni a szívem, mert annyira hihetetlennek tűnt, ami éppen kiderülni látszott.

Megkérdeztem, hogy annak a magyar Annának nem angol férje van-e véletlenül?

Maya tágra nyílt szemekkel rám nézett és elkezdett nevetni: „de”, mondta.

Ma is libabőrös leszek, ha erre gondolok. Ott ülünk, két egyedül utazó nő, akik előző nap még nem ismerték egymást, egy Európától 11 órányi repülőútra fekvő pici, poros mexikói falu tengerpartján, és kiderül, hogy 30 éve ismerjük ugyanazt a valakit.

Hihetetlen ugye?

Mayával ezután több közös programot is csináltunk, és ugyan nekem utána másik városban lett szállásom, de pár hétvégén még visszamentem a városkába, hogy felfedezzünk még néhány klassz helyet a környéken.

Akkor, ott, így lett társaságom.

Mindez annak köszönhetően, hogy odaléptem és megszólítottam egy vadidegent.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nekem ez mindig, mindenhol nagyon könnyen megy, és ennek számos együttműködést, üzleti sikert, partnerséget, társaságot és barátságot köszönhetek.

Az ügyfeleimtől és ismerősöktől, barátoktól is tudom, hogy sokakat az tart vissza a munkahely, vagy karrierváltástól, hogy a megszokott közeget, környezetet egy újra kell cserélni, ahol lehet, hogy senkit nem ismernek. Idegen, ismeretlen emberek között ők lesznek az újoncok, vagy a kakukktojások.

Sokan egy ismeretlen környezetben, vagy társaságban kényelmetlenül érzik magukat, ha meg kell szólítani valakit, vagy beszélgetni illene valakivel, akit nem ismernek. Ezért aztán nem mennek ilyen helyekre.

Vannak, akik pedig nagyon céltudatosan kezdeményeznek beszélgetéseket, járnak rendezvényekre, találkozókra, gondosan kiválogatva azokat, amelyek beleillenek a terveikbe. Azonban a versenytársaik is ugyanezt teszik, így aztán sokszor csalódottan, az elvárt, de létfontosságú kapcsolatok nélkül maradnak.

Így aztán azok, akik nem elég bátrak, és azok, akik csalódottak, egyre többször:

  • érzik magukat egyedül, vagy elveszettnek a saját környezetükben,
  • aggódnak, hogy honnan lesznek üzleti partnereik, vagy ügyfeleik,
  • kapcsolatok híján félnek attól, hogy nem találnak új munkát, ezért körömszakadtáig ragaszkodnak ahhoz, ami már nagyon régen nem okoz örömöt,
  • érzik magukat elszigeteltnek a nehéz helyzetekben,
  • fagynak le, amikor arra lenne szükségük, hogy minél több ötletük legyen az éppen aktuális kihívásuk megoldására.

Az a program, amire most szeretettel meghívlak Téged is, szintén egy olyan véletlen találkozásnak köszönhető, mint amilyen Mayával volt. Hegyi Nóra kolléganőmmel egy éve egy rendezvényen ismerkedtünk meg, és beszélgettünk. Kiderült, hogy egymástól függetlenül mindketten nagyon szeretnénk egy ilyen programot csinálni. Úgyhogy nemrég leültünk és kitaláltuk.

Ez a program a Hi Time Café.

Nóra és én a megszokottól mást gondolunk arról, hogy hogyan érdemes kapcsolatokat és beszélgetéseket kezdeményezni. És másképp is csináljuk.

A célzott beszélgetések helyett sokkal jobban hiszünk az előre nem tervezett, váratlan beszélgetésekben.

Ezek bennünket végtelenül inspirálnak, hisz hihetetlen történeteket hallunk olyan emberektől, akik egész más szemszögből néznek dolgokra, mint mi.

Fontosnak tartjuk a közösséget, a jó beszélgetéseket, mert ezek képesek újra és újra lendületbe hozni bennünket a mindennapok káoszában, elakadásaiban.

Abban hiszünk, hogy sok sok „céltalan”, tét nélküli beszélgetés által jobb kapcsolatok születnek, melyek inspirációt és támogató közösséget nyújtanak akkor, amikor valamilyen nehézséggel küzdünk.

Abban is hiszünk, hogy a tét nélküli beszélgetések segítenek abban, hogy egyre otthonosabban mozogjunk a nagyvilágban.

A Hi-Time Café (ami onnan jött, hogy itt az ideje, hogy egy hello-t, hi-t mondjunk bárkinek, és onnan, hogy nagyon szeretünk kávézni) célja az, hogy rendszeres, laza, de mégis szervezett keretek között átadjuk azt a tudást, amellyel:

  • képes leszel vadidegenekkel is tartalmas beszélgetést kezdeményezni és folytatni,
  • görcs és zavar nélkül tudod elmondani azt, hogy mivel foglalkozol,
  • át tudod majd hidalni az idegen társaságokban a kényelmetlen hallgatásokat,
  • olyan kapcsolatokat tudsz majd magad köré szőni, amelyek biztonsági hálót jelentenek majd Neked, ha munkát, vagy karriert váltanál, vagy a vállalkozásodat fejlesztenéd.

Mindezt úgy, hogy közben tényleg jól fogod érezni magad Te is, és a beszélgető partnered is.

Téged is várunk:

  • ha vállalkozó vagy, aki nem tudja, hogyan legyenek üzleti partnerei,
  • ha munkahelyet vagy karriert váltanál, de nem tudod, hogy merre indulj,
  • ha egyértelműen úgy érzed, hogy szakmai életed alakításában kulcsfontosságú a kapcsolatteremtő képesség,
  • ha érdekel, hogy hogyan lehet a világon bárkivel elkezdeni egy beszélgetést.

Hol: Grancaffé Italian Corner – VI. Dózsa György út 96. – https://www.facebook.com/GrancaffedaPippo

Mikor: 2015. november 19. – 18:30 – 20:30

Részvételi díj: 2.500 Ft/fő

Jelentkezés: evat@kalangu.net

A Facebookon is fent vagyunk: https://www.facebook.com/events/1645711199019224/

Erre a programunkra maximum 20 – 25 résztvevőt várunk, ezért ha szeretnél eljönni, mindenképp regisztrálj előre. Részvételed akkor tudjuk garantálni, ha a részvételi díj előzetesen átutalásra kerül.

Nagy szeretettel várunk!

Ha pedig nincs kedved beszélgetni, de szívesen tennél valamit azért, hogy megtaláld az Álommunkád, akkor figyelmedbe ajánlom az „Álommunka Projekt Selfie – Karrier Újratervezés 6 Lépésben” programot, mely gyakorlati eszközöket ad ahhoz, hogy önállóan vagy egy coach támogatásával készíts egy önportrét magadról, a karrieredről, az álmaidról, a céljaidról, a lehetőségeidről, és hogy sokkal jobban megismerd és megértsd magad. További részleteket itt találsz: http://www.kalangu.net/selfieprogramok.

Szép hétvégét Neked is !

Éva