LEHETŐSÉGEK A KOMFORTZÓNÁN TÚL ÉS AMIT A TUDOMÁNY MOND ERRŐL

A bátorság az, amikor halálra vagy rémülve, és akkor is felnyergelsz.

John Wayne

Tavaly meghívtak, hogy vegyek részt egy EU-s projektben, aminek az volt a célja, hogy összeálljon egy program, amiben már a középiskolában elkezdik tanítani a vállalkozói gondolkodásmódot, és az ehhez szükséges készségeket.

Az egyhetes közös agyalásban kb. 18 középiskolai és egyetemi tanár vett részt, Európa több országából, és emlékeim szerint voltunk kb. 4-en vállalkozók.

Az egyik szünetben két külföldi tanárral beszélgettem, amikor az egyik azt mondta nekem, hogy nekem milyen jó, hogy bátor vagyok és merek vállalkozni, és hogy ők sosem tudnának ekkora kockázatot vállalni.   

Megkérdeztem, hogy van-e lakáshitele?

Mondta, hogy van.

Megkérdeztem, hogy jól tudom-e, hogy két gyereke van?

Mondta, hogy jól tudom.

Aztán megkérdeztem, hogy ezek közül melyiket tartja kicsi kockázatnak?

Nagyon nagyot nevetett. 😊

Szerintem mindannyian vállalunk kockázatot, csak az a kérdés, hogy kinek mi számít annak. Illetve, hogy kinek miben van jóval nagyobb biztonsága, mint amit gondol magáról.

Akkor, amikor sokak állása szűnik meg pillanatok alatt, ráadásul egyre több kutatás szól arról, hogy több szakma már nem fog létezni azokból, amit a mai gyerekek tanulnak, mire elkezdenek dolgozni, szerintem érdemes átgondolni, hogy mi az a munka szempontjából, ami valóban kockázatos.

Erről írtam pár éve, egy álláskeresésben levő ügyfelem kapcsán, ha még nem olvastad: A KÁVÉZÁS ÉS A MUNKAKERESÉS.

Nincs nálam a bölcsek köve, és nem dolgom véleményt mondani arról, hogy mi jár kicsi vagy nagy kockázattal.

Egy dologban viszont biztos vagyok, hogy a változás, változtatás képessége elengedhetetlen.

Már lerágott csontnak számít a mai rohanó világról beszélni, de közben tényleg abban élünk. Azt mondják, hogy az elmúlt 30 év olyan technikai fejlődést hozott, mint az előtte levő kb. 200 év. Az üzleti környezet pillanatok alatt tud megváltozni (átéltem én is párszor), és hiába van egy jó tervünk, ha holnap más környezetnek kell megfelelni, akkor az eredeti tervet eldobhatjuk.

A folyamatosan változó környezet megköveteli, hogy mi magunk is igazodjunk ehhez a tempóhoz. A változás képessége ma az egyik legnagyobb érték, ami segíthet abban, hogy a kockázatokat minimalizáljuk.

És akkor itt jön elő a szintén elcsépeltnek tűnő, de fontos kérdés: kilépünk-e a komfortzónánkból, kibővítjük-e a saját határainkat? Egyáltalán miért fontos, hogy megtegyük?

Egy 1908-as kísérletben két pszichológus, Robert M. Yerkes és John D. Dodson kimutatta, hogy a viszonylagos kényelem állapota egyenletes teljesítményt eredményez. (A kísérlet leírása: (http://psychclassics.yorku.ca/Yerkes/Law/).

Viszont, ha szeretnénk magasabb teljesítményt, vagy valami újat elérni, akkor ahhoz ki kell lépnünk a megszokott kényelemből, és szükségünk lesz az úgymond relatív szorongás állapotára.

Ez az állapot egy olyan tér, ahol a stressz szintünk magasabb, mint a megszokott, de nem túl magas, mert az már gátolja a teljesítménynövelést.

Robert Fritz író, tanácsadó és filmrendező a 90-es években pedig arról írt, hogy ha a jelenünkből el akarunk jutni a jövőképünkig, akkor az beindít egy nagy adag feszültséget, ami lehet egy jóféle izgalom, illetve a kevésbé kellemes szorongás.

A változás mindig feszültséggel jár, és ez a feszültség viszont mindig oldódni akar, aminek kétféle útja lehetséges:

vagy kreatív megoldásokat találunk arra, hogy hogy jussunk el A-ból B-be, vagy feladjuk az álmainkat.

Eddig világos, nem? 😊

Tehát, szorongás, aggódás mindig van és mindig lesz, mert kell ahhoz, hogy haladjunk.

A kérdés az, hogy hogy lehet ezt azon az optimális szinten tartani, ami segíti és nem gátolja az előre jutást.

Ha kitoljuk a saját határainkat, és megnézzük, hogy mi van a komfortzónánkon túl, többek között elérhetjük azt az eredményt, amire vágyunk, több kreatív megoldást találunk a megszokott kihívásokra, rugalmasabbak leszünk a váratlan helyzetekben és könnyebben próbálunk ki olyan új dolgokat, amik nagyobb fejlődést is hozhatnak az életünkben.

Gondolj csak bele…

Milyen hatással lenne a munkakeresésedre, vagy a vállalkozásodra, ha több idegen emberhez mennél oda beszélgetni egy szakmai rendezvényen, akkor is, ha ez nehéz Neked?

Vagy mi lenne, ha elég bátor lennél ahhoz, hogy angolul tarts meg egy workshopot, amitől egyébként rettegsz?

Ha egy fontos tárgyaláson el mernéd mondani, hogy nekik miért éri meg elfogadni a Te feltételeidet, ami korábban nem úgy működött?

Vagy mi lenne, ha elég bátor lennél ahhoz, hogy elindítsd álmaid vállalkozását, amiről mindenki le akar beszélni?

Van olyan ember, akinek ezek közül az egyik könnyen, másnak pedig nagyon nehezen menne, talán jócskán ki kell lépnie a komfortzónájából. Szükséges egy nagy adag bátorság, ha fontos a cél.

És lesz, aki lemond a céljáról és beletörődik, hogy minden marad úgy, ahogy eddig.

A coaching folyamatokban sokat foglalkozunk azzal, hogy mi adja a bátorságot, és hogyan lehetséges a kockázatot csökkenteni. Illetve azzal, hogy valóban mi az, amit kockázatosnak gondolunk és hogy azok valóban reális félelmek-e.

Sokszor derül ki, hogy olyan dolgoktól szorongunk, amiknek nincs igazi realitása, vagy nem akkora a kockázat bennük, mint gondoltuk. Sokszor ki is derül, hogy volt már olyan helyzet, amiben másképp, bátrabban viselkedtünk, és azzal sikert értünk el.

Én azt szoktam mondani, hogy vannak dolgok, amiket akkor is megteszek, ha közben félek tőlük.

Ha nem tenném, akkor nem változna körülöttem, az életemben, a vállalkozásomban túl sok minden. És nem is tudnék fejlődni, fejleszteni.

A komfortzónán túl van ugyan kockázat, de mindig van egy adag biztonság is. Biztonság abban, hogy bármikor otthagyhatom, vagy hogy csináltam már ilyet, vagy ha nem működik az új stratégia, akkor változtathatok.

Sokan nem is kezdenek el kilépni a határaikon túlra, mert egyszerre félelmetesnek tűnik, ha túl nagy a változás, amivel járna.

Úgyhogy gyakorlásképpen el lehet kezdeni kicsiben is, például:

  • Másképp intézni a mindennapi dolgokat – másképp megírni a megszokott emaileket, mást enni, picivel többet sportolni, más útvonalon menni munkába.
  • Tudatosítsd magadban, hogy mit érzékelsz, amikor kicsi változásokat teszel. Mi lett más?
  • Egy-egy nehéz döntésnél gondold át, hogy mi a legrosszabb, ami történhet?
  • Gyűjtsd össze, hogy egy idegen helyzetben is mi az, ami biztonságot adhat.

Nekem azzal kapcsolatban már bőséges tapasztalatom van, hogy milyen sokat lendít a bizonytalanságomon az, ha elmegyek egy új környezetbe, vagy ha csinálok valami újat.  

Most én is kiléptem a komfortzónámból azzal, hogy egy olyan programot hirdettem meg, amit még soha, de amire már régóta készülök.

Nekem a búvárkodás adta meg azt a hatalmas áttörést még a húszas éveimben, hogy amiről addig azt gondoltam, hogy lehetetlen, mégsem biztos, hogy az. Azóta is tapasztalatom rendszeresen, hogy egy extrém sportot is lehet biztonsággal űzni és hogy maga az élmény milyen más világlátást, nézőpontot ad.

Ezért egy izgalmas környezetbe invitálok mindenkit, akinek nagy a vízbiztonsága és szívesen kipróbálná a búvárkodást.

Ezen az izgalmas élményen keresztül megvizsgáljuk azt, hogy tényleg akkora-e a kockázat az új dolgokban, mint amekkorának hiszed? Megnézzük, hogy mik azok a félelmek, amelyek visszatartanak Téged attól, hogy változtass, amikor szükséges, hogy mennyire reálisak, és hogy hol van mindebben a biztonság. Persze remek oktatókkal, szép helyen és biztonságos környezetben. 🙂 ♥

Lehetőségek a Határaidon Túl

Már csak 2 hely van, és már csak szerdán tudsz jelentkezni. Várlak szeretettel, és szívesen válaszolok kérdésekre is.

Ha még nem követed a Kalangu Coaching Facebook oldalát, akkor kérlek tedd meg, mert sok fontos információ oda kerül fel leggyorsabban: https://www.facebook.com/KalanguCoaching/

Remélem találkozunk. 😊

 

 

 

Úgy érzed nem vagy a helyeden? De fogalmad sincs merre indulj el? Töltsd le az útmutatót:

7 LÉPÉS, AMI SEGÍT A TISZTÁNLÁTÁSBAN

Tornallyay Éva, idegenforgalmi közgazdász, üzleti és vezetőfejlesztő coach, szervezetfejlesztő team coach, a Kalangu Coaching alapítója, világutazó vagyok. Nyugat Afrikában nőttem fel, angol nyelvterületen. Több mint 20 évig a nemzetközi idegenforgalomban dolgoztam, ebből 10 évig saját cégem vezetőjeként.

Olyan eredményes szakembereknek és vezetőknek segítek, akik kiemelkedő munkát végeznek, mégis egyre gyakrabban kimerültek és motiválatlanok. Abban segítek, hogy új megoldásaik legyenek arra, hogy még nagyszerűbb munkát végezhessenek, olyat, amiben jól érzik magukat és ami mellett marad idejük az életük többi fontos részére is. E mellett idegenforgalmi cégeknek nyújtok szakmai támogatást ahhoz, hogy képesek legyenek fejlődni és minőségi szolgáltatást nyújtani. Éltem Barcelonában és Londonban, szenvedélyes világjáró és búvár vagyok. További információ: evat@kalangu.net, www.kalangu.net

MIT GONDOLSZ ERRŐL?