Elkezdődött a karácsonyi roham…
Karácsonyi őrület…
Christmas rush….
Őrületes karácsonyi roham vette kezdetét…

A Karácsony mostanában erről szól. A héten is egyetlen barátnőm mondta, hogy ő már jól áll idővel, intézendővel. Mindenki más a rohanásról, időhiányról, zsúfoltságról, őrületről számolt be. Boltból ki, boltba be, karácsonyi céges partik egymás után. Évzárás, mindenki most akar mindent, és még nem látszik a vége. Még ezt, még azt és még amazt is.

Ismerős?

Aztán jön a Karácsony este, amikor sokan csak bezuhannak a fa alá, és alig várják, hogy utána kipihenhessék az előző napok rohamát.

Biztos, hogy így kell lennie?

Barcelonában, a második otthonomban, tavaly egy svéd lány meghívott a születésnapjára. Már éppen rám tört a pánik, hogy mit adjak neki ajándékba, amikor azt mondta, hogy: „Ne vegyél semmit, csak magadat hozd. Csak az idődet kérem.” Délután 2-re hívott a kedvenc tengerparti éttermébe. Hatan voltunk összesen, én voltam az egyetlen nem svéd. Senki nem vitt ajándékot, és mégsem volt feszengés, vagy sértődés. Aztán rendeltünk pezsgőt, ebédet, pica-pica-t (katalánul csipegetni való falatkák). Este 8 után köszöntünk el egymástól. Mindenki a saját számláját fizette, az ünnepelt is.

Ezt a szentségtörést!

Pedig nem. Kevés olyan ünnepi alkalomra emlékszem vissza, ami ennyire könnyed, és stresszmentes lett volna. Nem kellett mást tennem, csak ott lennem és részt vennem. Elég voltam én magam. És elég volt mindenki más is. Ajándékok nélkül is volt ünnep, beszélgettünk, nevettünk, jól éreztük magunkat. Fantasztikus nap volt. Senkinek sem kellett azon görcsölni, hogy mit vegyen ajándékba, hogy mennyiért, hogy mennyi pénze van rá és hogy hol kapható. És főleg, hogy mikor lesz rá ideje beszerezni.

A Karácsony mára már sokaknak a nagy elvárások és a nagy stressz ideje lett. Nagy ajándék, sok parti, sok kütyü, sok pénz. Mennyi idő és frusztráció, kitalálni, megvenni, elkészíteni. (Most persze nem a gyerekekről beszélek. Nekik jár az ajándék, és ilyenkor nagyon is várják a csodát. Az a dolguk. )

Veszünk és kapunk, mert úgy illik. Karácsonykor pedig nagyon illik. Ha telik rá, ha nem.

És hol marad az Ünnep?

Az az ünnep, ami a legszebb kellene, hogy legyen. Mintha egyedül Karácsonykor lehetne ajándékot adni. Mintha ezen az utolsó héten múlna csak, hogy hogy teljesít a cég. Mintha azért kellene még most megtartani azt a tréninget, mert most jobban beépül a csapatba, mint esetleg januárban. Mintha csak ezen az utolsó héten lehetne az üzleti partnerrel meginni egy pezsgőt, és megköszönni, hogy megtisztelt bizalmával. Mintha egyedül Karácsonykor lehetne szép ruhába öltözni, megdicsérni valakit, vagy egy finom vacsorát együtt elkölteni.

Azt halljuk mindenhol, hogy az idő pénz. Pedig valójában az idő a szeretet legjobb kifejezési módja. Az idő és a szeretet pedig a legnagyobb ajándék.

Amit ma teszünk, azért az életünk egy napját adjuk cserébe.

Holnap ez a nap már nem lesz többé, és az marad meg belőle, amire ma elcseréltük. Mi lehet ettől értékesebb? Holnap, ha szerencsések vagyunk, ismét kapunk egy új napot.

Mit szeretnél, mi legyen a Te cseréd eredménye?

Rohanás, céges bulik és végtelen vásárlás helyett dönthetsz úgy, hogy:

• ajándék helyett egy jót beszélgetsz azzal, aki lehet, hogy többször van egyedül, mint Te, és azt csak Te hiszed, hogy tárgyakra vágyik;
• lemondasz az ötből két céges partit, mert egyáltalán nem biztos, hogy ezen múlik a jövő évi szerződésed, és helyette megígéred, hogy az Új Évet velük kezded;
• elengeded azt, hogy mindenhol ott legyél, és mindenbe beleláss, mert nem attól leszel fontos, hogy ezer dolgot csinálsz egyszerre;
• megengeded a beosztottaidnak, hogy a legfontosabb feladatokat annyi órában végezzék el, amennyiben tudják, és ezután leléphetnek korábban az irodából;
• átnézed Te is, hogy mindent meg kell-e csinálnod, amiről most úgy gondolod, hogy fontos, vagy rájössz, hogy eredményesebb leszel, ha a kapkodás helyett, pár hét múlva csinálod meg;
• felmented a feleséged az alól, hogy hatfogásos menüt főzzön Karácsonykor, mert így akar bevágódni az anyósánál, és segítesz neki azt az egy fogást elkészíteni;
• kicsit lazítasz, és élvezed ezt a jelen pillanatot, hisz úgyis csak ez létezik.

 

Mi az, amiről hajlandó vagy lemondani, annak érdekében, hogy több időd maradjon arra, ami igazán fontos? Kérdezd meg magadtól, hogy hogyan változna meg az életed, ha egy kicsit lassítanál? Ha nemet mondasz egy meghívásra, mi az, amire ez által igent mondhatsz? Mi lenne az a három dolog, amire a kapkodás helyett fontos lenne, hogy fókuszálj?

Használd jól az időd. Soha nem kapod vissza. Bármikor változtathatsz régi szokásokon és alakíthatsz ki újakat.

És adhatsz olyan ajándékot, amit egyetlen boltban sem lehet kapni. Nem csak Karácsonykor.

Ha van kedved, írd meg nekem, hogy hogy döntöttél. E-mailben itt találsz meg: evat@kalangu.net

Facebookon pedig itt: https://www.facebook.com/KalanguCoaching

Addig is kevesebb rohanást kívánok Neked.:)