Dolgoztam egyszer önkéntesként Mexikóban, egy kis szállodában, és megismerkedtem egy szenzációs német nővel, akinek ott a városkában van egy kávézója. Mika az ötvenes évei elején járó, őszes hajú, fürgelábú, villogó szemű, mélyhangú nő. Folyamatosan mozog, gesztikulál, nevet és láthatóan tele van energiával. A kávézója már elnyerte az egyik világhírű utazási portál legrangosabb díját: a városka legjobb vendéglátó egysége lett. A kávézó legismertebb ajánlata a „Hangover Breakfast”, vagyis reggeli másnapos gyomornak. Kiadós sült kolbász, rántotta, szalonna, krumplipüré. A kávézó folyamatosan tele van, Mikát mindenki ismeri, mindenkivel beszélget és mindenkit név szerint szólít. Szinte pillanatok alatt lettünk barátok, sokat beszélgettünk ott is, és később Skypeon is.

Pár hét múlva egyik délután csöng a Skypeom és Mika hív. Nevetve mutatja begipszelt karját és röhögve meséli, hogy mi történt. Megint túlvállalta magát, és egy szék tetejéről akart dobozokat felrakni egy polcra, de a harmadik körnél eldőlt a szék. Lezuhant és ripityára tört a csuklója. Három hónapig nem dolgozhat, és még nem lehetett tudni, hogy mennyi idő múlva fog újra működni a karja.

Hallgatom és látom, ahogy nevetve meséli, hogy milyen szerencsés, mert ugyan több ezer pesot fizetett a műtétért, de úgy illesztették össze a csuklóját, hogy nem használtak szegecseket.

Ezért nagyon szerencsés.

Szerencsés azért is, mert rájött, hogy évek óta dolgozik folyamatosan, és így most muszáj pihennie. Valószínűleg azért is esett le, mert fáradt volt és nem tudott eléggé figyelni magára. Most, hogy végre van ideje gondolkodni is, eldöntötte, hogy már nem fog felszolgálni, mert azt rábízhatja másokra. Nagyon régen szeretne elkezdeni egy új projektet, de soha nincs rá ideje. Nem örül, hogy eltört a csuklója, de annak nagyon örül, hogy nem lett nagyobb baja. Nem ütötte be a fejét, és nem tört el más testrésze. Megúszta egy csuklótöréssel.

Mika hetek múltán sem volt bosszús, hanem tette azt, amire akkor éppen képes volt. Amikor már megint biciklire ülhetett, elment egy másik helyet megnézni, ahol egy új típusú kávézót nyithatna. Számolt, üzleti tervet készített, beszerzett egy csomó információt, hisz felszolgálni vagy főzni nem tudott. Ott nincs biztosítás, ami fizette volna az orvosi ellátást, vagy betegállomány, úgyhogy visszafogta a költéseit. Hiába övé a kávézó, az csakis folyamos munkával hoz bevételt, és mivel ő a fő húzóerő a négyfős személyzetből, a pár hónap kiesés nem jött jól. Ráadásul főszezon volt. Úgyhogy kötött néhány kompromisszumot.

Ez a történet nagyon sokszor jut eszembe.

Ezen a héten is, amikor sok panaszt hallottam, és nekem is nehéz napjaim voltak. Van, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk, és hajlamosak vagyunk borúsabban látni a helyzetünket, mint amilyen. Ilyenkor nehezebb az irodában ülni, jobban utáljuk a munkánkat, idegesítőbb a főnök is, a kollégák is, és még értelmetlenebbnek tűnik minden feladat. El se tudjuk képzelni, hogy lenne kiút.

Hallgatom a panaszkodást, és hallom a saját a saját panaszomat is. Persze, jól esik néha a panaszkodás, de attól még nem változik semmi. Egy darabig meghallgatnak a barátok, együtt éreznek, aztán egy idő múlva elmaradoznak. Egyszer csak fel kell kelnünk a karosszékből. És lépnünk kell.

Sokszor eszembe jut Mika. Aki szerencsés fordulatnak tart egy csuklótörést. Aki tud pihenni, ha annak van ott az ideje, és tud új dolgokba belekezdeni, ha annak. Nem azt mondja, hogy „á, bele se kezdek, mert nem tudom mi lesz a vége”, hanem megteszi a tőle telhető legjobbat. Aznap. Nem tudja előbb összeforrasztani a csontját, de azt az időt, amíg ez tart, tudja másképp használni.

Ő talán valami különlegeset tud, amit senki más nem tud? Nem hinném. Olyat tud, amit bárki bármikor szintén megtanulhat, és csinálhatja. Ő azt tudja, hogy hogyan változtasson nézőpontot.

Egyszerűen csak szemléletet vált. Másképp dönt.

Nem azzal foglalkozik, amin nem tud változtatni, hanem azzal, amin tud. Nem a problémával foglalkozik, hanem a megoldással.

Akkor, amikor valami nagyon nehéz helyzetből szeretnénk kimozdulni, legtöbbször bele se kezdünk, mert távoli és elérhetetlen az, amit szeretnénk. Fogalmunk sincs, hogy hogyan jussunk el oda. Nem is látjuk a célt. Ezért maradunk abban a rosszban, ami ugyan nagyon rossz, de biztonságos. Aztán vagy betegek leszünk, vagy kiégünk, vagy kirúgnak.

Pedig nincs a világon semmi, ami magától, és egy nap alatt jött volna létre. Minden egy ötlettel kezdődött, majd tervezéssel és befektetett munkával folytatódott. Nézz körül. A lámpa, amit felkapcsolsz, a toll, amivel írsz, a ruha, amiben vagy, a telefon, ami folyamatosan a zsebedben van. Mindez egy apró gondolattal kezdődött. Aztán valaki megvalósította.

Szóval Te hogy döntesz?

– Utálod a munkád, és panaszkodsz? Vagy elkezdesz örülni annak, hogy van munkahelyed, így van állandó bevételed. És közben kitalálod a stratégiád, ami a váltáshoz kell. Ha váltani akarsz, akkor ez a legideálisabb idő, hogy csinálj egy jó tervet a következő 12, 6 vagy 3 hónapra.

– Állandóan azon pörögsz, hogy ezt a munkát már nem akarod csinálni? Vagy elfogadod, hogy most ez van, és közben összeírod azt, amit egyébként AKARNÁL?

– Értelmetlennek tartod a munkád? Dönthetsz úgy, hogy keresel benne értelmet, vagy munkaidőn túl keresel olyat, aminek van értelme. Tanulhatsz valami újat, elmehetsz önkéntesnek, vagy elkezdhetsz sportolni.

– Eleged van abból, hogy a pénz miatt ilyen helyen KELL dolgoznod? Vagy inkább azt mondod, hogy „azt VÁLASZTOM, hogy itt dolgozom, amíg nincs stratégiám a váltásra.” Próbáld ki. Milyen érzés?

– Fogalmad sincs, hogy mit csinálnál, ha nem itt dolgoznál? Figyeld magad. Kezdj el listát írni, hogy mi az, ami öröm, amit szívesen csinálsz? Mire kezd el csillogni a szemed, mitől mosolyogsz? Miben érzed, hogy tehetséges vagy?

– Úgy érzed, nem értékelnek? Akkor értékeld magad. Írd le mindennap, hogy miben voltál eredményes. Mit csináltál meg jól, mit adtál le határidőre, miben voltál precíz? És veregesd meg a vállad. Megérdemled.

Koncentrálj arra, amit tudsz, és ne arra, amit nem.

Ne a problémán gondolkozz hetekig, hanem a megoldáson. Ne foglalkozz egyelőre azzal sem, hogy hogyan jutsz el a célodig. Lépésről lépésre haladj. Az első lépés pedig az, hogy figyeled, és sokkal mélyebben megismered magad. Sok mindenben vagy bizonytalan, elhiszem. De miben vagy biztos?

Mi az, amin már ma tudsz változtatni?

Írd meg nekem, ha van kedved. Az Álommunka Projekt letöltésekor felkínáltam egy lehetőséget, hogy együtt keressük a válaszokat ezekre a kérdésekre. Élj vele!

Facebookon itt találsz meg: https://www.facebook.com/KalanguCoaching

E-mailben pedig itt: evat@kalangu.net

Addig is szép napot Neked.

Tornallyay Éva