Páran azt kértétek tőlem, hogy írjak arról, hogy a sok tennivaló mellett, hogyan lehet még többet csinálni. Hogy akkor, amikor önmagatokat kell legyőzni egy kitűzött cél érdekében, akkor hogyan lehet még fegyelmezettnek lenni, és még jobban beosztani az időtöket.

Hát, most nem erről fogok írni.

Kedden szomorú napom volt. Anyukám, aki 10 éve halt meg, aznap lett volna 84 éves. És aznap tudtam meg, hogy bezárt az a cég, amit két másik társammal alapítottam 15 évvel ezelőtt, aminek ugyan már 2010 óta nem voltam sem vezetője, sem tulajdonosa, de mégis elszomorított.

Kedden nehezen ment minden. Nem ment a munka, nem tudtam figyelni, fókuszálni. Hiába tűztem ki aznapra, hogy mi mindent akarok megcsinálni, nem sikerült. Pedig rengeteg dolgom volt. Sok induló projektben vagyok most benne, és nagyon sok mindent kell megcsinálnom határidőre.

Ismerős ugye?

Egy ideig küzdöttem azzal, hogy mégis valahogy hasznossá tegyem magam, de aztán feladtam, és azt tettem, ami ilyenkor nekem az egyetlen jó megoldás. Megálltam. És feltettem magamnak egy kérdést.

Mi lenne most könnyű?

Abban a pár perc csöndben azonnal jött a válaszom: az írás, a beszélgetés. Úgyhogy egész nap írtam, és beszélgettem emberekkel. És eltelt a nap. Azon a napon, amikor azt éreztem, hogy semmi nem fog menni, fejben „összeírtam” három cikknek valót, és le is írtam a vázlatukat. Aztán beszélgettem kollégákkal, barátokkal és ismerősökkel, és ezekből inspirálódva, kitaláltam magamnak egy új projektet. Jó kis nap lett a végére.

Azon a napon megengedtem magamnak, hogy ne legyek szuperhős, aki minden helyzetben helytáll és megfelel minden elvárásnak, aki akkor is mosolyog, amikor sírna, aki akkor is ontja magából a kreatív ötleteket, amikor igazából egy sincs.

Adtam magamnak egy szabadnapot, hogy csak olyat csináljak, ami nekem most könnyű.

Amikor bajban vagyunk, vagy valami nagy nehézséggel küzdünk, akkor csak az egyik végletre koncentrálunk, és kiesik a látóterünkből a másik véglet. Azt éljük át, hogy valami nehéz, félelmetes, fárasztó, hogy káosz van, és sikertelenség. Benne ragadunk az egyik végletben és közben elveszítjük a másikkal kapcsolatos tudásunkat is. Pedig az egyik végleten keresztül lehetséges csak definiálni a másikat. Egyik sem létezik a másik nélkül.

Nincs fekete fehér nélkül, élet halál nélkül, fény sötétség nélkül, és nincs nehéz könnyű nélkül sem.

Ebben biztosak lehetünk.

Fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy az egyik végletnek van egy másik véglete is. Amikor ráirányítjuk a beszűkült állapotból a figyelmünket a másik végletre, akkor tágítjuk a látóterünket és megengedjük magunknak, hogy több lehetőséget is észrevegyünk.

Nézőpontot váltunk.

Hallom az egyik ügyféltől, hogy állandó időhiányban szenved. Minden telefont felvesz, minden email-re válaszol, minden megbeszélésre elmegy. Mindenre igent mond. Úgyhogy megkeressük, hogy amikor másoknak igent mond, akkor hogy van ő a nemet mondással? Milyen az, amikor nemet mond?

Hallom azt, hogy nagyon gyors a tempó, rohan egyik feladatból a másikba. Projekteket kell befejezni, el kell költözni, új vállalkozást kell fejleszteni. Megkeressük, hogy hogy van a lassítással, mi akadályozza meg abban, hogy visszavegyen a tempóból.

Hallom, hogy nagyon fél több nagy változástól, új helyzettől. Mert megszűnt a régi állás, véget ért a régi kapcsolat, és nagyon bizonytalan minden. Ilyenkor megkeressük, hogy mi mindenben bátor. Mert ott ahol van félelem, ott van bátorság is, csak éppen abban a pillanatban nem kézzelfogható.

Te milyen végletbe vagy beleragadva? Ha megkeresed az ellenkezőjét, akkor mi jut eszedbe róla? Ha nagyon félsz, akkor miben vagy bátor? Ha nagy a káosz, akkor miben tudsz mégis rendet tartani? Ha nagyon fontos Neked a fegyelem, akkor mi van a lazasággal? Ha állandóan rohansz, akkor mi történik akkor, amikor megállsz?

Ha másképp nem megy, akkor vegyél elő egy érme huszast. És nézd meg a másik oldalát.

Nagyon köszönöm, hogy ezt a bejegyzést is elolvastad, és remélem tetszett annyira, hogy megoszd másokkal.

Megosztani itt tudod: https://www.facebook.com/KalanguCoaching.
Ahonnan letölthető az Álommunka Projekt útmutató: www.kalangu.net.
Kérdéseket itt tudsz feltenni: evat@kalangu.net.

Szép napokat!

Éva