Skip to content

Ma van a My Freedom Day, amelyen diákok hívják fel a figyelmet világszerte a modernkori rabszolgatartás problémáira. Ezen a napon tiltakoznak az embercsempészet, a diákhitelek, a megalázóan alacsony munkabérek ellen, melyek így vagy úgy, önként vagy nem önként rabul ejtik munkavállalók, vállalkozók millióit.

Ezen a héten nekünk is van egy a szabadsághoz köthető ünnepünk, és megdobban a szívünk amikor 1848 március 15.-re emlékezünk.

Most azonban a szabadság egy másik típusáról fogok írni.

A 90-es években 8 évig dolgoztam egy ma is ismert utazási irodánál. Nagyon szerettem a munkám, de ettől függetlenül rendszeresen megmérettem magam állásinterjúkon.

Az egyik ilyenre egy fejvadász cég hívott be, és a profiljuk alapján lehetett tudni, hogy valami nagyon előkelő állásról van szó. Az első találkozón még nem derült ki, hogy ki a megrendelő és talán az sem, hogy pontosan mi a munka, így csak a harmadik találkozón tudtam meg, hogy mire is jelentkezem.

A Finnair magyarországi értékesítési igazgatói posztjára ajánlottak be engem. Nagyon izgultam, és persze büszke is voltam magamra, hogy ilyen messze eljutottam az interjúkban.

Jól ment az találkozás a finn igazgatóval, aki miattam repült Helsinkiből Budapestre. A fejvadász céges hölgy is majd kirobbant a büszkeségtől, hogy úgy tűnt, megtalálták a megfelelő jelöltet.

Eltelt egy hét, és jött a hívás, hogy elnyertem az állást, és menjek be megbeszélni a részleteket.

Kértem egy nap gondolkodási időt, majd szépen megköszöntem, és nemet mondtam az ajánlatra.

Hogy miért?

Úgy éreztem, hogy ez az állás nem az, amiért felcserélném az akkorit, pedig ez az új egy nagyon komoly pozíció volt. A 3. találkozón derültek ki a pontos részleteket, és úgy tűnt, hogy sokkal kevésbé lenne szabadkezem a munkakörömben, mint amilyen az utazási irodában volt. Ott én feleltem jó pár területért, és azon belül szinte azt csináltam, amit akartam. Egyedül jártam tárgyalni a világ sok-sok országába és egyedül alakíthattam ki a programokat. Sőt, egy idő múlva elkezdtem incentive utazásokkal is foglalkozni, és ezen az új piacon a kreativitás lehetősége határtalan volt.

Nekem akkor, ott, kellett ez a szabadság. Sőt, ma sem tudok másképp dolgozni. Úgyhogy hiába a puccos pozíció, ami hosszú távon valószínűleg pénzben is többet hozott volna, de nekem nem volt elég vonzó.

Azóta is sokszor döntöttem már úgy, hogy nem vállalok el logikusan nagyon vonzónak tűnő munkákat, de úgy akarok dolgozni, ahogy én szeretek.

Nekem a munkámban ez jelenti azt, hogy szabad vagyok. Olyan munkát végzek, amit szeretek, ahogy szeretem, és ahol a saját erősségeimre építkezem.  De ez én vagyok, más meg másmilyen.

Viszont sokat tettem (és teszek) azért, hogy eljussak ehhez a biztos tudáshoz, hogy tanuljak magamról és tisztában legyek a lehetőségeimmel.

Szívesen megosztom ezt veletek is.

 

TE HOGY AKARSZ DOLGOZNI?

Tudnod kell, hogy mi az, ami „nice to have”, tehát jó, ha van, de akár le is tudsz róla mondani. Lehet ez az, hogy be kell járni a munkahelyre vagy sem. Van, aki szívesebben dolgozik otthonról, egy saját maga által megszabott struktúrában, de ha mégsem lehet, és be kell járni valami irodába, akkor az sem baj.

Vannak, akiknek fontos, hogy minden nap egy csapatban legyenek, akár úgy is, hogy nem mindenkivel jönnek ki jól. És vannak, akiknek sokkal fontosabb, hogy akkor és azokkal legyenek, akikkel akarnak.

Fontos ezeket tudni magadról. Nem kell azonnal változtatnod semmin, de jó, ha tudod, hogy mi az, ami igazán fontos Neked.

Sőt, ha vezető vagy, akkor is fontos mindez. Sok évig dolgoztam vezetőként napi 12-14 órát, ünnepeken is, mert az idegenforgalomban akkor van a főszezon, és csak akkor tudtam ezen változtatni, amikor végre kimondtam, hogy e helyett, hogy akarok dolgozni. Félelmetes volt, de amikor már kimondtam, nem lehetett úgy tenni, mintha nem történt volna meg.

 

MIT AKARSZ IGAZÁN?

Milyen legyen az a munka, amiben jól érzed magad. Mik azok az erősségeid, amelyek mentén jól működsz? Mi ad energiát, és mi viszi el?

Van-e bármi, amit halogatsz évek óta, és nem mered meglépni? Van-e valami, amit elkezdenél, de nem tudod hogyan? Esetleg a saját jelenlegi munkádban szeretnél újítani valamit?

Ha ezeket tudod, akkor már tettél egy lépést a következő nagyon fontos pont felé.

Van erre egy jó gyakorlat, amit én is megszoktam csinálni.

Vegyél egy nagy kartont, és egy csomó színes újságot. Nézd végig, és vágd ki azokat a képeket, amik felkeltik a figyelmed, amik tetszenek. Ragaszd fel a kartonra, úgy ahogy jól esik. Fontos, hogy ne agyalj. Csak vágd ki és ragaszd.

Ezt úgy hívják, hogy VISION BOARD, vagyis Vízió Tábla. A sajátomra tavaly rákerült a Big Ben Londonban, és áprilisban aláírtam egy ottani céggel a munkaszerződésemet, pedig amikor elkészítettem a táblát, még nem is tudtam az állásról.

Amit láthatóvá teszünk, az megteremti a fókuszt, és segít abban, hogy észrevegyük a lehetőségeket.

 

TUDD, HOGY MILYEN LEHETŐSÉGEID VANNAK

Én nem mindig tudtam, és mégis léptem, de mások másképp működnek. Van, akinek nagyobb szüksége van a külső biztonságra, hogy lássa mi fog történni egy váltás, változtatás után.

Az alternatívák egy beszűkült helyzetben nehezen láthatók, pedig vannak. Az, hogy tisztába kerülünk magunkkal, az erősségeinkkel és elkezdjük papírra vetni azt, ami az ideális helyzet lenne, már nagyon sokat ad egy új helyzet kialakításához.

Engedd meg magadnak, hogy elkezdj ötletelni.

Mi lenne ha?

És írd le. Az összeset.

 

VEDD MAGAD KÖRÜL INSPIRÁLÓ EMBEREKKEL

Azt mondják, hogy minden ember annak az 5 embernek az átlaga, akivel körülveszi magát. Nem tudom ez milyen kutatás eredménye, de sok helyen találkoztam már ezzel a gondolattal.

Ha csupa olyan ember van körülötted, akik lehúznak, lebeszélnek, bolondnak tartanak, ha valami nagy dolog felé lépnél el, és bár ezt valószínűleg csupa szeretetből teszik, akkor talán sosem fogod megtenni azt, amire vágynál. Viszont egy életünk van csak, és az idő nem áll meg.

Én sokszor szoktam megkérdezni magamtól, hogy mi az, amit 10 év múlva meg fogok bánni. Ilyenkor elkezdek végre cselekedni, ha esetleg addig nem tettem volna.

De a cselekvésnek sok része és sok lépése van.

Ott kezdődik, hogy először leülsz magaddal egy komoly beszélgetésre.  Ahogy Dr. Bakó Tihamér írja „Én és az Énke” c. könyvében – „A legtöbb időt önmagunkkal töltjük, ám még így is alig vagyunk képesek megismerni önmagunkat, és felfedezni, hogy hogyan működünk.”

Egy dolog biztos.

Ha bármit másképp akarunk csinálni, az meló. Sokat kell először azzal foglalkozni, hogy belül mi van, hogy utána kívül más legyen.

Ha van kedved megtudni, hogy milyen lehetőségeid vannak, és találkoznál más inspiráló emberekkel, akkor ma a szabadság tiszteletére még utoljára, kedvezményesen tudsz jelentkezni a Legyen Veled az Erőd workshopomra.

A 2 napos program ára csak ma: 38.400 Ft (48.000 Ft helyett), de ma délután 18 óráig el kell küldened a jelentkezésed.

https://www.kalangu.net/legyen-veled-az-erod

Utána már nem tudod lemondani, mert ahhoz, hogy tudjunk együtt dolgozni március 17-18.-án, holnap még egy tesztet is ki kell töltened.

Ha pedig az érdekel, hogy hogyan lehet kapcsolati hálót építeni bárhol a világon, de kiráz a hideg attól, hogy idegenekkel beszélgetést kezdeményezz, akkor pedig várlak szeretettel ezen a workshopon:

https://www.facebook.com/events/2263637953861370/

Holnapra meg lesz ehhez is a jelentkezési lap.

Neked mit jelent a szabadság? És mit teszel azért, hogy legyen?

Egy jó féle szabadságot kívánok Neked!

Éva

Megszakítás