MENNYIBE KERÜL A KIÉGÉS?

Mennyibe kerül a kiégés?

A kiégés tartós vagy ismételt emocionális terhelés eredménye más emberekért való hosszú távú, intenzív erőfeszítéssel összefüggésben.

Ditsa Kafry - 1981

Ez a cikk most hosszú lesz, de talán megéri elolvasni. Szó szerint sokat spórolhatsz vele, pénzt és energiát.

Pár hete voltam egy szakmai előadáson, amelyre meglepően sokan voltak kíváncsiak. A hasonló szakmai előadások 60-100 fős közönségéhez képest legalább 250-en voltunk bezsúfolva a teremben.

Meglepődtem, hisz egy olyan témáról volt szó, amiről leginkább nem szoktunk beszélni, és bizonyos kisebb köröket leszámítva, alig kap figyelmet.

Mi lehet az, ami ilyen sok embert izgat?

Nem más, mint a burnout, azaz a kiégés.

Németországban ez a jelenség már hivatalosan is népbetegséggé lett nyilvánítva, és a Gallup felmérései szerint a munkavállalóknak legalább a 24%-a érintett, ami a német gazdaságnak legalább 9 milliárd eurójába kerül.
https://news.gallup.com/businessjournal/190049/high-cost-worker-burnout-germany.aspx

Ha ehhez hozzávesszük azt a szintén Gallup statisztikát, hogy világszerte a munkavállalók 70%-a nem elkötelezett a munkája iránt, ezért a napi feladatok ellátása jóval nagyobb erőfeszítést igényel, akkor valószínűleg sokkal többen vannak kitéve a kiégés veszélyének, mint amit a statisztika mér.

Magyarországon erről a népbetegségről még mindig nagyon kevés szó esik. És ha igen akkor is csak amolyan szemérmes, úgy teszünk mintha nem is létezne módon.

A legtöbb vállalathoz nem is lehet bevinni egy kiégést megelőző programot, úgy, hogy annak hívjuk. Mindenféle szexi nevet kell kitalálni, ahhoz, hogy a munkaadók foglalkozzanak vele: energia, wellness, jóllét stb.

Miért kerül sokba a kiégés?

Munkaadói oldalon azért, mert a kiégésben levő ember motiválatlan, ezért közel sem annyira hatékony, mint amennyire lehetne, főleg, ha közben azzal van elfoglalva, hogy hogy lehet megúszni a napot.

Hát akkor ki kell rúgni! – mondanák sokan.

Persze, ki lehet rúgni, de pont a napokban olvastam valahol egy cikket arról, hogy milyen sokba kerül a fluktuáció a vállalatoknak.

Egyszer én is levezettem egy ügyfelemnek, aki egy luxusszállodát vezetett, egy olyan iparágban, amelyben különösen nagy a kiégés és a fluktuáció veszélye. Igencsak meglepődött, amikor kiszámoltuk, hogy egy új szakember megtalálása, betanítása, közben a betanítást végző kolléga munkából való kiesése mennyibe kerül. Sokkal jobban járt volna, ha inkább szerez forrásokat a csapata fejlesztésére.

Ha figyelembe vesszük a mai magyarországi adatokat is, hogy bizonyos szakmákban jelentős munkaerőhiány van, akkor lehetséges, hogy akiket elveszt a vállalat, azokat nem tudja azonnal pótolni. Ez további veszteség, így érdemes sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni a dolgozók megtartására. És ennek lényeges része a kiégés megelőzése.

És hogy Neked, mint munkavállalónak vagy vállalkozónak miért kerül sokba a kiégés?

Elmondom.

Ha a munkáddal kapcsolatban rendszeresen túl sok a stressz, túl kevés a sikerélmény, illetve nem elég a pozitív visszajelzés, akkor egyszer csak elvész a lelked. Kimerült leszel, hisz továbbra is megpróbálod betolni a munkádba minden energiád, de lélek nélkül jóval nagyobb erőfeszítés kell ahhoz, hogy ugyanazt az eredményt produkáld. Így még fáradtabb leszel, és eljöhet az a pont, amikor már nem mész be dolgozni.

Ha engeded, hogy eljuss erre a pontra, akkor jönnek az anyagi veszteségek.

Lehet, hogy kirúgnak, vagy egy átszervezésnél Te leszel az, akitől elsőként válnak meg. Ha jutalékos rendszerben dolgozol, vagy vállalkozó vagy, akkor nem lesz annyi bevételed, mint korábban, mert nem fog menni. Egy állandóan fáradt ember nem tud eredményesen tárgyalni, eladni, embereket vezetni.

És akkor amikor már kiégtél, lehet, hogy hónapokig, sőt évekig azt fogod érezni, hogy egyáltalán nincs kedved, erőd dolgozni. Lehet az is, hogy gyakrabban leszel beteg. Pedig dolgozni muszáj, mert mindenkinek van lakáshitele, gyereke, családja, úgyhogy kell a bevétel. Így tovább tolod, és nem lesz időd pihenni, addig, amíg teljesen ki nem merülsz.

Akkor majd orvosokra fogsz költeni, és egy jó hosszú terápiára, hogy ismét munkaképes legyél.

Számold ki, mennyi bevételtől esel el így?

Tudom, nagyon sötét gondolatok ezek, de láttam már ilyet, és én magam is átéltem. Nekem volt tartalékom, hogy tudjak pihenni. De sokkal kevesebbe került volna, ha időben észreveszem, és időben visszafordítom. Akár úgy is, hogy segítséget kérek profi coachtól, mert még egy évnyi munka vele is jóval kevesebbe került volna, mint az, hogy nem voltam képes dolgozni.

Ezt a cikkemet azért írom, hogy megmutassam, hogy a megelőzés olcsóbb, mind a munkaadónak, mind a dolgozó embernek. Ehhez viszont eőbb meg kell értetünk, hogy miről beszélünk.

Eleinte észre sem veszed

Pár hete megkérdeztelek benneteket, hogy miről olvasnátok szívesen, és egy kedves barátom válasza így szólt:

„Arról olvasnék szívesen, hogy vezetőként hogyan tudtad a work-life balance szintedet megtartani?”

Hm.

Az igazság az, hogy nem tudtam.

Kiégtem.

És kicsit sem vígasztal, ha ma már tudom, hogy nem csak a munkám miatt égtem ki, hanem akkor ott több tényező is hozzájárult ehhez. Komoly családi, jogi és munkahelyi gondokkal küzdöttem egyszerre. Sok olyan terhet vettem magamra, amit egyszerre kellett kezelnem, hosszú időn keresztül.

Eleinte nagyon nehéz észrevenni a jeleket.

Nem tudtam sem alkalmazottként, sem vezetőként, hogy mik az első jelek, amik a kiégéshez vezetnek. Sőt, emlékszem, hogy mennyire viccesnek találtam, hogy a 4 napos búvártáborban, minden egyes alkalommal, amikor kijöttem a vízből, csörgött a mobilom, és két merülés között intéznem el valami halaszthatatlan munkával kapcsolatos dolgot. Pedig szabadságon voltam, mégis hívtak és felvettem, és egyáltalán nem bántam. Azt gondoltam, hogy ez belefér.

Sokáig nem zavart az sem, hogy a saját cégemben rendszeresen túlóráztam, vagy hogy általában csak egy hét szabira mentem el, és még olyankor is elérhető voltam állandóan.

Nekem ez volt a természetes. Azt gondoltam, hogy ezzel teszem a legjobbat a cégemnek, a munkatársaimnak, az ügyfeleimnek. Fontos volt a munkám, jól akartam vezetni a cégem, jó főnök, és kiváló szolgáltató akartam lenni. Sőt jó cégtárs is.

Mindenkinek meg akartam felelni.

(Gyanítom, hogy ha még mindig olvasod ezt a bejegyzést, akkor ez Neked is ismerős.)

Aztán évek múlva, amikor már egy ideje alig tudtam aludni, rengeteget sírtam, és állandóan fáradt voltam, az egyetlen dolgot tettem, amire akkor képes voltam.

Kiszálltam.

Az volt az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy ennél bármi jobb, az is, ha szállodákat takarítok. Szerencsére még nem kellett orvoshoz fordulnom, de legalább egy éven át nem tudtam dolgozni. Iszonyatosan fáradt és cél nélküli voltam.

A második kiégésem alatt már volt coachom és megkértem, hogy segítsen nekem új perspektívát találni. És még így is, hosszú időn keresztül nem voltam képes bevételt termelni, sőt megundorodtam az addig imádott szakmámtól.

Mit jelent a kiégés?

A kiégés nem egyenlő a túl sok stresszel, bár a kettő közötti határ elmosódott.

A stressz rendkívüli pszichológiai és fizikai terhelés eredménye, és normális esetben a vége előrelátható.

A kiégés annak az eredménye, hogy túl sok erőfeszítést teszel valamibe hosszú időn keresztül, érzelmileg, intellektuálisan vagy fizikailag, közben pedig cserébe nem kapsz vissza elég elismerést, sikerélményt, és magad sem vagy képes eleget tenni saját jóllétedért.

A kiégés a túlterheltség és az alulértékeltség eredménye.

Hosszú időn keresztül csinálni valamit túl nagy lelkesedéssel és erőfeszítéssel, miközben hiányzik az érzelmi megtérülés, elismerés. Közben lehet, hogy sok a stressz is, de az érzelmi hiányérzet fontos része a folyamatnak.

Amikor teljes szívvel és lélekkel veted magad bele egy munkába, vagy egy kapcsolatba, és nem kapod meg érte azt a megbecsülést, ami a betett erőfeszítést kiegyenlítené. Ilyenkor lassanként kialakul az az érzés, hogy értelmetlen és lényegtelen, amit csinálsz. A kiégés onnan indul, hogy szenvedélyt adsz hozzá valamihez, hatalmas lánggal égsz addig, amíg csak a hamu marad meg.

Mint amikor a tűzből hamu lesz.

Eredetileg a Burnout-szindróma kifejezést csak a segítő szakmákban dolgozókkal kapcsolatban használták: ápolók, orvosok, tanárok, szociális munkások.

Mára azonban a végletekig felgyorsult életmódunk, a válságok és annak eredményeként, hogy az embereknek sokféle szerepben egyre több elvárásnak kell megfelelniük, a kiégés szinte minden szakmában jelentős kockázattá vált.

Egyes tanulmányok szerint 2030-ra a kiégés az egyik legveszélyesebb betegséggé válhat, ugyanúgy, mint a szívbetegség.

A kiégés gazdasági hatásai is tekintélyesek nemcsak az érintettek számára, hanem a munkaadók számára is jelentősek, ahol az elvárt eredményeket alulmotivált, gyakran betegeskedő alkalmazottakkal teljesíteni.

A kiégésnek számos hivatalos meghatározása létezik, amelyek közül kettőt választottam:

– Herbert J. Freudenberger /1974/ pszichoanalitikus: „A szindróma krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.”

– Ditsa Kafry /1981/ munkapszichológia professzor: „A kiégés tartós vagy ismételt emocionális terhelés eredménye más emberekért való hosszú távú, intenzív erőfeszítéssel összefüggésben.”

A kiégés okaiból néhány példa

Anne-Rose Barth /Nürnberg/:

• Sok stressz, nagy megterhelés, amelyből érzelmi kimerülés keletkezik.

• Kevés motiváció a munkában, kismértékű munkahelyi megelégedettség, mely csökkent teljesítményhez vezet.

• Megromlott munkahelyi és társas kapcsolatok.

(Burnout bei Lehrern – unveröffentlichte Dissertation. 1990, Nürnberg)

Georg E. Becker:

• Problémás ügyfelek felé való folyamatos kitettség.

• Megterhelő munkakörülmények és kapcsolatok.

• A Helfer Szindróma személyiségjegyei.

• Stressz-feldolgozási stratégiák.

Robert J. Wicks: frusztrációt okozó hiányok

• Képzés hiánya.

• Lehetőségek hiánya.

• Szabadidő hiánya.

• Képesség hiánya.

• Megfelelő „szelepek” hiánya.

• A mindennapi feladatok sokféleségének hiánya.

• Az értelmes feladatok hiánya.

• A hatás mérését lehetővé tevő kritériumok hiánya.

• Alkalmazkodási mechanizmusok hiánya.

• A kollégák közötti harmónia hiánya.

• A szakmai és személyes elismerés hiánya.

• A személyes motivációs tényezők megértésének hiánya.

• A kiegyensúlyozott időgazdálkodás hiánya.

A KIÉGÉS 12 SZAKASZA – az első a legmeglepőbb

A kiégésnek egyes tanulmányok szerint 5, mások szerint 12 szakasza van, melyek között nincs éles határ. Mivel ez egy olyan betegség, ami öndiagnózist igényel, nem árt, ha tisztában vagyunk a szakaszokkal.

A kiégés nem egyik napról a másikra jelenik meg, hanem hosszabb idő alatt fokozatosan alakul ki.

Sokan, akik átélnek egy burnoutot bizonyos szakaszokat kihagynak, mások egyszerre több szakaszban találják magukat. Az egyes fázisok hossza betegenként változó.

Dr Ónody Sarolta (pszichiáter, pszichoterapeuta, kiképző pszichodráma pszichoterapeuta, szupervizor), korábbi tanárom, a kiégés téma szakértője, egyik cikkében bemutatja a kiégés 12 szakaszát. Íme egy részlet a cikkből:

A kiégés folyamata:*

A bizonyítani akarástól a bizonyítási kényszerig – Arra való törekvés, hogy „ideális legyek”. Csapda: ezen ideálok követését a környezet szorgalmazza, elismeréssel honorálja, serkenti. Mi segít? Annak a felismerése, amikor a bizonyítási igényből kényszer lesz. Természetes, saját munka- és életritmus kialakítása és a hozzá való alkalmazkodás.
Fokozott erőfeszítés – A bizonyításkényszer miatt a különböző feladatok egyre sürgetőbbé válnak. Megszűnik a feladatok delegálásának képessége, kialakul a kontrollvesztéstől való félelem. Kívülről a segítő szorgalmasnak, célratörőnek látszik. A teljesítmény állandó növekedéséből adódóan fáradtság és az eredményesség csökkenése alakul ki. Mi segít? A feladatok egy részének delegálása. Így csökken a megterhelés, az eredményesség javul.
A személyes igények elhanyagolása – Elfelejtik elintézni személyes dolgaikat, lassan eltűnik az életükből az érzelem, a szerelem, eltűnik a humor, a vidámság. Hazavisznek munkát, a hivatalos elfoglaltság az egyetlen időtöltés. Mi segít? Első lépés a felismerés: mi vezetett régebben pihenéshez? Előre megtervezett napi- és hetirend segíti a kiegyensúlyozott életet.
A személyes igények és konfliktusok elfojtása –Érzik, hogy jobban kellene vigyázni egészségükre, de mindent megtesznek, hogy környezetük ne vegye észre, mennyire aggódnak magukért. A testi kimerültség jeleire túlteljesítéssel reagálnak: a hétvégét átalusszák vagy végig sportolják, ezután még fáradtabbak. Mi segít? Az intések komolyan vétele, az adhoc reakciók helyett az alvás és a mozgásigény rendszeres, napokra való beosztása.
Az értékrend megváltozása – Az eddigiek során megtanultak lemondani igényeikről, melyek mindig háttérbe kerültek, így lassan felborul természetes értékrendjük is. Az ítélő- és érzékelőképesség is deformálódik. Régi, szoros kapcsolatok feladása, baráti kör elvesztése, egyedüllét. Új értékrendjük a munkájuk lesz, és érzelmileg egyre tompábbá válnak. Mi segít? A saját értékrend őszinte áttekintése: mi a sorrend? Milyen lenne az a sorrend, amely kielégítené? Milyen lépéseket tehet ezért?
A fellépő problémák tagadása – Minden megszűnik létezni, ami a teljesítménykényszeren kívül esik. Elvész a környező világgal való kapcsolat. A feladatvégzésre irányuló fixálódás. A baráti látogatások, beszélgetések nyomasztó teherré válnak. Nő az intolerancia. Beszűkül a gondolatvilág, megszűnik a politikai, társadalmi események iránti érdeklődés. Mi segít? A túlterhelés csökkentése. A változás az eltagadott valóság kimondásával kezdődik. Segít, ha sikerül az állapotukról beszélni.
Visszahúzódás – Nem hatnak rájuk a környezeti befolyások, a másokkal való eszme- és érzelemcsere elmarad. Az állandó túlterhelés miatt a remény és a tájékozódási igény kimerül. Szélsőséges jelenség lehet a „totális kiszállás” vágya. A visszahúzódás az elmagányosodástól való félelemmel is jár. Mi segít? Annak a belátása, hogy mindenkinek szüksége van emberi kapcsolatokra.
Magatartás- és viselkedésváltozás – Elvész a külső vélemény meghallgatása, minden kritikaként hat. A kapott szeretetre érzéketlenné válnak. Szenvedélyek megjelenése vagy a velük való szakítás. A változások jellemzője a szélsőségesség. Mi segít? A változások felismerése és tudatosítása. A másoktól kapott gondoskodás és a kritika közötti differenciáló képesség visszaszerzése.
Deperszonalizáció – Az önérzékelő képesség elvesztése, megszűnik a belső világgal való kapcsolat. Például idegennek érzik testüket, elvész a veszélyérzetük. Mi segít? Szakszerű orvosi segítség.
Belső üresség – Tartósan ez elviselhetetlen, gyakran lelkibetegségbe fordul át, félelem, pánikrohamok, klausztrofóbia stb. Mi segít? Szakszerű kezelés.
Depresszió – Az élet értelmetlennek, reménytelennek, örömtelennek, tehernek tűnik. A fáradtság és kétségbeesés érzése állandósul, nehéz az ágyból felkelni. Mi segít? Gyors szakorvosi és pszichoterápiás beavatkozás.
Teljes kiégettség – A kórképben a szomatikus és a pszichés veszélyeztetettség egyidejűleg jelentkezik. Mi segít? Gyors szakorvosi beavatkozás.

(Forrás: 2001. május Új Pedagógia Szemle: Kiégési tünetek (burnout szindróma) keletkezése és megoldási lehetőségei)

Remélem, így már többet tudsz arról, hogy mi az, ami veszélyt jelenthet számodra is.

Amiért nem beszélünk róla

A kiégést sokszor emlegetik „csendes gyilkos” -ként, mert egyrészt nehéz észrevenni és mert nem beszélünk róla.

Ez tényleg nehéz téma egy teljesítménycentrikus társadalomban.

Hiába látom szinte azonnal egy-egy ügyfelemen, hogy ez történik vele, amikor rákérdezek, gyorsan másra terelik a beszélgetést.

Sajnos ciki arról beszélni, hogy most nem megy, most nem tud jó vezető lenni, hogy nem érdekli a munkája, hogy fáradt és hogy nem érzi magát elég hatékonynak. Szerinte ciki, ha tudja, hogy nem hozza a számokat, illetve szégyelli, hogy arra gondol, hogy nincs is kedve bemenni dolgozni.

Sőt, ha esetleg lenne lehetősége pihenni, akkor se fog, mert a bűntudat a család, a barátok és sokszor a kollégák felé is nem engedi a megállást. A legtöbb ember önzőnek címkézi magát, amikor arról beszélünk, hogy magáért kellene valamit tenni.

Amikor megkérdezték tőlem, hogy mit csináltam Barcelonában, eleinte letagadtam, sőt szégyelltem azt mondani, hogy semmit. Ami persze nem volt igaz, mert pihentem és spanyolul tanultam, de azt mondani, hogy nem dolgozom, azt nagyon nehéz volt.

Mert az szégyen, ha nem csinálsz valami hasznosat. Mármint a társadalmi normák szerint hasznosat. Ha pedig lehetőséged van arra, hogy mégis kivond magad a napi munkából, akkor az még nagyobb szégyen.

Pedig lehet, hogy azért tudsz nem dolgozni egy hosszabb ideig, mert több mint 10-20 évig folyamatosan túlóráztál. Vagy azért mert örököltél, miután meghalt egy közeli családtagod.

Kevésbé ciki, ha azt mondom, hogy van, aki az utolsó megtakarításait éli fel, amikor már nem képes dolgozni?

Van, aki eladja az autóját, az ékszereit, nem jár el sehova, sőt a fogkrémes tubusból kinyomja az utolsó csepp fogkrémet is, hogy ne költsön. De mégsem képes visszamenni abba a munkába, ahol ugyan sikeres volt, de ami végtelenül kimerítette.

Sok kultúrában egyetlen kifogást fogad el a társadalom arra, ha valaki pihenni szeretne hosszabb ideig, az pedig a betegség. Ha elég beteg vagy, akkor talán megbocsátható, hogy nem dolgozol.

Pedig vannak olyan országok, ahol a „sabbatical”, vagyis hosszabb szabadság természetes dolognak számít. Kivenni magadat a munkából 3 hónapra, 1 évre vagy többre, az egy elismert és elfogadott lehetőség, illetve van, ahol kötelező.

Ezekben az országokban úgy gondolják, hogy az az időszak, amikor újra tervezel és feltöltődsz, hasznos lehet mindenkinek. Értékesnek számít, hogy kipróbálsz új dolgokat, megvalósíthatsz egy régóta félrerakott álmot, vagy elmész mondjuk Dominikára önkéntesként kutat fúrni, mert ezekből az élményekből biztosan tanulsz egy csomó olyat, ami később a vállalatnak vagy a cégednek hasznos lehet. Számos ilyen helyen fizetnek is azért, hogy lelépj egy időre.

Szóval van, ahol nem akkora nagy bűn a megállás.

Amiért mégis beszélni kell róla

Ahol rendszeresen stresszes a munka és nincs elég pozitív visszajelzés, illetve sok a túlóra, a tűzoltás, ott nagy a veszély, hogy sok lesz a kiégett ember. Akkor is, ha nagyon szeretik egymást a kollégák, illetve a munkájukat, hisz akkor a legnehezebb meghúzni az egészséges határokat.

Az pedig csak önámítás, hogy ez is egy olyan izé, ami csakis mással történhet meg.

Miközben régen kizárólag a segítő szakmákkal kapcsolatban használták a kiégés fogalmát, ma már kimutatták, hogy bárki kiéghet. Ebben az abnormálisan felpörgött világban, ahol percenként változik körülöttünk az üzleti környezet, a kiégésben mindenki érintett lehet.

Kiégnek a brókerek, a reklámügynökségben dolgozók, a bloggerek, a szállodások, a sikeres start-up munkatársak, a tanárok, az orvosok, a programozók, a vezetők, a nem vezetők. Bárki, bármikor, bármiben.

Bárkivel megtörténhet. Bármikor.

Akkor még egyszer: bárkivel megtörténhet. Bármikor.

Én azért beszélek róla sokat, mert egyrészt tudom, hogy milyen sokba kerül pénzügyileg, érzelmileg, és szakmailag, másrészt nem volt még olyan ügyfelem, aki ne tapasztalta volna meg magán a kiégés valamelyik szakaszát.

Azért beszélek róla, mert fontos észrevenni az első jeleket, amelyek már akkor jelentkezhetnek, amikor még csillogó szemmel mesélsz arról, hogy imádod a munkád, és hogy ezért képes vagy napi 14 órát is bent lenni, hosszú hónapokon keresztül. Ebből a túlzott lelkesedésből könnyen lehet nagyobb baj. Ne érts félre, nem a lelkesedéssel van baj, hanem ami a lelkesedést táplálja. Például a megfelelés, és annak a reménye, hogy ha elég sokat teszel, akkor majd észreveszik az erőfeszítést.

Azért beszélek róla sokat, mert aggódom azokért, akik évek óta túlóráznak stresszes környezetben, mert a projekteket ugye meg kell csinálni. Közben az lebeg a szemük előtt, hogy majd előléptetik őket, vagy majd milyen jól mutat az önéletrajzban ez a meló. Pedig egyre többet betegek, és már alig jut idejük a barátokra. És aztán valaki mást léptetnek elő.

Azért beszélek róla, mert meg lehetne előzni

Van olcsóbb megoldás is, mint kiégni, csak el kell dönteni, hogy azt választod. Nekem az alábbiak jutottak eszembe:

A 12 pontban Dr Ónody Sarolta ad néhány ötletet a megoldáshoz, ha jól fel tudod ismerni, hogy Te hol tartasz. Ha csak kicsi esélye is van annak, hogy kiéghetsz, akkor gondold át, hogy mit tehetsz magadért, és tedd meg.

A kiégés első szakaszaiban profi coach is tud segíteni, de kérlek, kérlek olyat keress, aki érti, hogy mi a kiégés, és mi a teendő a kiégésben levő ügyfelekkel. Így maga a folyamat visszafordítható, nagyjából a 7-8-as pontig. Utána már csak orvos, terapeuta tud segíteni.

Ha engem választanál, akkor többféleképpen tudunk együtt dolgozni, amiről itt találsz több információt: https://www.kalangu.net/dolgozz-velem, vagy itt tudod velem felvenni a kapcsolatot: KAPCSOLAT – www.kalangu.net

Ha Téged nem érint ez a téma, akkor kérlek ezt a bejegyzést és a Facebook csoport linket akkor is küldd el olyan ismerőseidnek, akiket érinthet.