Skip to content

Miquel Fusterrel akkor ismerkedtem meg, amikor kiköltöztem Barcelonába. Egy ottani ismerősöm mutatott be neki, aki annál a hajléktalanokat segítő alapítványnál dolgozott, akik Miquelt támogatták.

Miquel 15 éven keresztül élt az utcán.

Magas, villogó szemű, hadaró 62 éves viharvert férfi, aki már 12 évesen tudta, hogy képregényeket akar rajzolni. Amikor megnyert egy rajzversenyt és a 25 pesetás fődíjat, tudta, hogy ez az ő útja. Otthon meg is mondta a szüleinek, hogy ő ezt szeretné tanulni és sikerült bekerülnie a legnevesebb barcelonai képzőművészeti iskolába. 16 évesen már gyakornok volt az egyik legnagyobb lapkiadónál, 18 évesen pedig már főállásban dolgozott egy nemzetközileg is elismert ügynökségen. Itt a havi fizetése egy kisebb vagyonnak felelt meg.

Közben megnősült, született egy fia, és boldog, sikeres életet élt. Amikor találkoztunk, csillogó szemmel mesélt a sikereiről, hogy mennyire imádta anno a munkáját és büszkén emlékezett vissza a londoni útjaira is, ahova a rajzainak egy része került.

Aztán jött az összeomlás. Váratlanul, szinte egyszerre, vált el a feleségétől és égett le a háza. Aztán ugyanabban az évben elvesztette az állását. Mindene odaveszett. Utcára került. 15 évig kukákból, odadobott alamizsnából élt, szállása pedig hol az erdőben, hol a bankok előtereiben volt. Többször megverték azért a kevésért, ami éppen nála volt, vagy, mert valaki más helyére ült le, közben pedig rászokott az alkoholra.

Megkérdeztem, hogy mi volt a legnehezebb az utcán? Rávágta, hogy a hideg, és az, hogy ha nem ivott, akkor szembesült mindazzal, amit elvesztett. Ezért folyamatosan ivott. Az alkohol viszont depresszióssá és függővé tesz. Többször próbált leszokni, de nem ment.

Amikor az alapítvány munkatársai megtalálták, 42 kiló volt 176 centi magasan. Akkor hozta meg azt a döntést, amit már régóta halogatott, és tudta, hogy ha nem teszi meg, akkor belehal.

Eldöntötte, hogy bármi áron, de leszokik az alkoholról. Addig azt hitte, hogy ha majd már nem az utcán lakik, akkor leszokik.

De rá kellett jönnie, hogy ebben a sorrendben nem fog menni.

Először le kell szoknia, és ha már tiszta, akkor tud visszaköltözni az utcáról a társadalomba.

És így is tett. Az alapítvány egyik feltétele ahhoz, hogy bemehessen valaki a szállásra, az az, hogy tilos inni. Amikor Miquelt bevitték, ő kérte, hogy küldjék elvonóra és megkérte a detoxikáló program orvosát, hogy ne adjon neki gyógyszert, mert akkor nem fog leszokni. Megkérte az alapítványt arra is, hogy a többi hajléktalannak nyújtott tanfolyam helyett szeretne inkább elvégezni egy rajz vagy festészet tanfolyamot. Mindenki rábólintott, és Miquel elindult a gyógyulás útján.

Nagyon apró lépésekkel, és kőkemény akarattal.

Két év józanság után költözhetett abba az alapítványi bérlakásba, ahol negyedmagával lakott és ahova aztán minket is meghívott, hogy megmutassa a munkáit. Akkoriban fejezte be az életéről szóló képregényt, amit azért kezdett el rajzolni, hogy a kizárólag adományokból működő alapítványnak hálából ezzel reklámot és extra bevételt szerezzen. Festett is, számos olaj és akvarell festmény volt abban a lakásban, ahol élt és dolgozott.

Miquel képregény életrajzát pár hónap múlva adta ki az egyik nagy kiadó, aki egyben mecénásává is vált és onnantól kezdve nem volt megállás. Tévériportok, bemutatók, interjúk sokasága között híressé és keresetté vált. Ma már egy külön lakásban lakik, az egyik egyetemen tart előadást a diákoknak, és bejár most is az alapítványhoz, miközben a képregény sorozat harmadik részén dolgozik.

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert egyike voltam azoknak, akik megvehettek tőle egy festményt. Annyira zavarban volt, amikor fizetni akartam a kedvencemért, hogy utána ragaszkodott hozzá, hogy fessen nekem még egyet, amihez aztán hozzátett egy harmadikat és ezeket később nekem ajándékozta.

Kemény történet ugye? Biztos kíváncsi vagy, hogy miért is jutott eszembe.

Sokszor veszem észre magamon, ahogy biztosan Te is, hogy azt mondom: ha ez és ez teljesül, vagy meglesz, akkor megcsinálom ezt és ezt.

Ismerős ugye? Sokszor halogatunk számunkra fontos dolgokat, mert azt hisszük, hogy valami másik nagyon lényeges feltételnek kell teljesülnie mielőtt azt a bizonyost megléphetjük.

Ha elég pénzem lesz, akkor majd elindítom a vállalkozást.

Ha több időm lesz, akkor majd elkezdek angolt tanulni.

Várok még egy évet, mielőtt elkezdek új munkahelyet keresni, bár már most is nagyon rosszul érzem itt magam.

El kell végezni még 3 képzést, hogy elég jó legyek ahhoz, hogy megmutassam mit tudok.

Majd ha……

De mi van akkor, ha nem így a jó? Hanem ahogy Miquel mondta, meg kell fordítani a sorrendet?

Hogy nem a nagy céllal kell kezdeni, hanem annak eléréséhez először egy másik, nem könnyű, de mégis elengedhetetlen feltételnek kell teljesülnie?

Mi lenne, ha megfordítanád?

Indítsd el a vállalkozást lépésenként, abból, amid van, és utána lesz elég pénzed. Vagy kezdj el angolt tanulni és keress egy olyan állást, amivel több időd marad. Vagy kezdj el új munkát keresni, és töltsd el ezzel a következő évet. Vagy csináld meg azt, amit már nagyon régen akarsz, azzal a tudással, amid most van és később lesz még időd elvégezni a többi képzést.

Mi az első lépés akkor, amikor komolyan gondolod a váltást? És mi mellett kötelezed el magad, ami már a célodhoz vezet?

Biztos, hogy az a sorrend, amit sorrendnek gondolsz?

Amikor már sejtettem, hogy nem fogok visszatérni az eredeti szakmámhoz, sokáig nem tudtam, hogy mivel fogok foglalkozni. Mindenáron CSINÁLNI akartam valamit, azonnal. Mindennap volt 50 ötletem, de valahogy egyikbe se kezdtem bele.

Az igazi ötlet akkor született meg, amikor egyrészt abbahagytam az akarást, és a coachom segítségével elkezdtem összeszedni, hogy mi az, ami nekem fontos, miben vagyok jó, mitől leszek lelkes, mi az, amit a legszívesebben csinálok.

Csináltam egy térképet magamról. Vagy, ahogy most mondanám, egy selfie-t.

Ezekből az információkból pedig elkezdett tisztulni a kép. Aztán gyűjtöttem külső információkat is, majd barátok és a coachom által inspirálva, belevágtam. Befizettem az első coach képzést.

Sokszor az első lépés nem az, amit annak hiszünk. Hanem valami egészen más.

A kifelé vezető út pedig befelé van.

A munkahely, vagy karrierváltáshoz több lépés vezet, de szerintem ez az a 6 lépés, ami nélkül nem érdemes belekezdeni. A legfontosabb lépés pedig az, hogy tudd mik az erősségeid, tudd, hogy mit szeretnél igazán, és hogy ehhez milyen eszközeid vannak.

Ebben tudok segíteni. Egyénileg, vagy csoportban. Csak írd meg nekem, hogy:

Mivel küzdesz ebben a pillanatban? 

Ha kérdésed van, akkor írj nyugodtan.

Ha Miquelről szeretnél többet tudni, akkor a spanyol nyelvű blogja: http://miquelfuster.com/

Köszönöm, hogy ezt a bejegyzést is elolvastad, és ha tetszett, akkor nyugodtan oszd meg másokkal.

Megosztani itt tudod:
https://www.facebook.com/KalanguCoaching.
Ha még nem töltötted le az INGYENES Álommunka Projekt útmutatót, akkor itt megteheted, ha feliratkozol a hírlevélre: www.kalangu.net.
Kérdéseket itt tudsz feltenni: evat kukac kalangu.net.

Megszakítás