Te minek örülnél ma? Valentin-nap másképp
Időt kell arra találnunk, hogy megálljunk és köszönetet mondjunk azoknak az embereknek, akik hatással vannak az életünkre.
John F. Kennedy
10 éves voltam amikor Nigériába költöztünk. A szüleim azonnal beírattak a helyi általános iskolába, ahol eleinte semmit nem értettem, mert angolul még nem beszéltem.
Irtó fura volt napi 8 óra kézzel-lábbal mutogatás. 😊 Minden matek tesztet jelesre írtam, viszont az angol tesztekben leginkább nulla pontom lett.
Három hónap múlva viszont már folyékonyan beszéltem, úgyhogy a tanév végén az igazgató javaslatára felvételiztem a gimnáziumba.
A gimi eleinte sokszor fura, de egyben vicces hely is volt.
Ír apácák által vezetett lányiskola volt, akik között a kedvencem – Sister Sheila – egy bárzongoristából lett apáca volt. Az osztályomban 33 nigériai lány volt, velem együtt pedig hárman voltunk külföldiek.
Mivel az ország korábban angol gyarmat volt, a függetlenség ellenére megtartottak rengeteg angolszász szokást, hagyományt.
Ilyen volt a Valentin-nap is, amit ma, február 14.-én ünneplünk.
Mi még csak kislányok voltunk, de tisztában voltunk az ünnepnek a romantikához kapcsolódó jelentésével.
Sőt, a kibővített jelentésével is, ami legalább annyira szól a barátságról, mint a szerelemről.
Szól a szeretetről és annak a legszebb megnyilvánulásairól.
Úgyhogy ezen a napon én is több színes, szívecskés kártyát készítettem, ahogy a többiek. Aztán ezeket titkosan juttattam el a kedvenc osztálytársaimnak, vagy a suli után a barátaimnak, persze szigorúan név nélkül.
És végtelenül boldog voltam, amikor én is találtam egyet-egyet a padomban vagy a táskámban.
Szép emlékeim vannak ezekről a napokról. Teljesen más kultúrában voltam tini, ahol a nap nagy részében egy másik nyelven kommunikáltam.
Ebben a sokszínű és nagyon más világban ezek a kártyácskák azt jelentették, hogy befogadtak és hogy nem vagyok egyedül.
Arra, hogy minek köszönhetjük a Valentin-napot, több verzió is létezik, de talán ez a kettő a legfontosabb:
- A Valentin-nap Szent Bálint mártírnak állít emléket. A legenda szerint II. Claudius császár 270-ben kb. ezen a napon fejeztette le Bálint püspököt, akit később szentté avattak. A császári utasítás szerint fiatal legényeknek tilos volt megnősülniük, mert úgy vélte, hogy az egyedülálló férfiak jobb katonák lesznek. Bálint püspök azonban a katonákat és szerelmüket titokban megeskette, és az így összeadott házaspárokat megajándékozta kertje virágaival.
- Egy másik verzió szerint a keresztény egyház azért tett erre a napra egy ünnepet, hogy a Lupercalia ókori pogány ünnepről átterelje a figyelmet erre a keresztény ihletésű ünnepre.
Még számos más magyarázata van ennek a kedves ünnepnek az eredetére, de mindegy is.
Nekem ez egy olyan nap, amikor névvel vagy anélkül elmondhatjuk valakinek, aki fontos számunkra, hogy mennyire sokat jelent a barátságuk, a társaságuk.
A mai rohanó világban szinte mindenki ki van éhezve pozitív visszajelzésre, bátorításra, egy-egy kedves szóra.
Sajnos túl kevés ilyet engedünk meg magunknak, mert akkor kevesebb időnk marad a rohanásra.
Úgy hisszük, hogy ha jó sok feladatunk van, akkor hasznosan töltjük az időnket.
De vajon tényleg így van-e?
Sok vezetővel, kiváló szakemberrel és szabadúszó vállalkozóval dolgoztam már, és az ismétlődő kihívások mögött ugyanaz van, ami az én cégvezetői létemben is a nehézségek nagyrészét generálta. Nagyjából ez a 3 jelenség rajzolódik ki:
- Nincs idő gondolkodni. Mikor tettél már be a naptáradba pár órát arra, hogy gondolkodj? Hogy ne épp egy meetingre rohanj, hogy ne valami projekteden dolgozz, hanem csak úgy szabadon elmélkedj, szemlélődj? Pedig ezeknek az időknek nagy szerepe lehet abban, hogy újra kreatív, előrevivő gondolataid legyenek. (link a bloghoz)
- Nincs elég idő a jó beszélgetésekre. Azokra, amelyeket nem csak azért iktatunk be a mindennapokba, mert valami üzleti hasznot remélünk tőlük, hanem mert valóban érdekel maga az ember, vagy ahonnan jött, vagy amit csinál. És lehet, hogy közvetlenül nem lesz belőle üzlet, vagy szakmai siker, de ezek a beszélgetések sokszor megadják azt az inspirációt, energiát, amire szükségünk van, és ezáltal ismét hatékonnyá válhatunk.
- Nem adunk, vagy kapunk elegendő pozitív visszajelzést, elismerést. Nem is nagyon tanultuk meg, hogy hogy kell, és sokszor csak azoktól várjuk el, akik a közvetlen környezetünkben vannak. Ha pedig így nem jön, akkor csalódottak leszünk, és lehet, hogy ezért észre se vesszük, ha mástól kapunk.
Pedig a tápláló visszajelzés csodákat tesz velünk és a teljesítményünkkel. És másokéval is.
Úgyhogy ne gondold túl! Elég, ha egyszerűen csak felhívsz valakit, aki örülne pár kedves szónak, elismerésnek.
Szépséges Valentin-napot kívánok Neked!
Ha segítségre van szükséged, hogy átgondoljunk egy számodra új stratégiát, akkor keress bátran. ITT
