Ezt nem lehet megúszni
Ne felejtsd el megünnepelni a mérföldköveket, miközben felkészülsz az előtted álló útra.
Nelson Mandela
Január második péntekén van a Quitters’ Day – amikor az újévi fogadalmakat már a legtöbben feladták.
Pedig nem kellene, hogy így legyen.
Amikor elköltöztem Barcelonába, egy régi álmomat valósítottam meg. Ki akartam próbálni, milyen felnőttként egy másik kultúrában élni. Gyerekként Afrikában sokszínű nemzetközi baráti köröm volt és ezt újra át akartam élni.
Akkor még nem beszéltem spanyolul, de az angol szinte mindenhol elég volt Barcelonában.
Kérdezgettem is magamtól, hogyan fogok 46 évesen egy új nyelvet megtanulni?
Kell ez nekem?
De egyre többször éreztem azt, hogy kimaradok beszélgetésekből és így abból az életből, amit élni szerettem volna.
Nekem fontos a társaság, és ahogy egyre több barátom lett, egyenrangú fél akartam lenni, nem kívülálló.
És érteni akartam a katalán feliratos spanyol filmeket. 😊
Bele akartam bújni a helyi kultúrába.
Ez a vágyam sokkal erősebb volt a félelmeimnél és a lustaságnál.
Úgyhogy elkezdtem tanulni.
Esténként pedig úgy feküdtem le aludni, hogy reggel majd felébredek, és folyékonyan fogok spanyolul beszélni.
Hát ez pont így történt!
Egy este egy olasz és egy katalán, két nagyon kedves barátommal, egy hangulatos bárban beszélgettünk, viccelődtünk, ahogy máskor is. Aztán egyszer csak valami hihetetlen dolgot vettem észre.
Már nem angolul ment a beszélgetés, hanem spanyolul!
Gazdaságról, életmódról, politikáról.
Úgyhogy egyszer tényleg arra ébredettem, hogy beszélek spanyolul! Ha nem is tökéletesen, de folyékonyan.
Csak közben eltelt másfél év.
Ez idő alatt pedig rengeteg dolgot tettem azért, hogy ez így legyen.
Jártam spanyol tanfolyamra és magántanárhoz.
Elmentem intercambio estékre, ahol spanyol és angol beszélgetések által lehetett tanulni.
Így lett egy csomó új ismerősöm, akik aztán hívtak moziba, programokra, ahol sokan csak spanyolul tudtak.
Lettek helyi barátaim, akik egy idő múlva csak spanyolul beszéltek hozzám.
És hogy miért írok erről?
Mert nagyon sok emberrel beszélgetek, akik szeretnének váltani, valami sajátot felépíteni, vagy egyszerűen csak nem ott tartanak, ahol szeretnének.
De nem haladnak, mert közben folyamatosan lebeszélik magukat azzal, hogy túl bizonytalan, túl késő, túl kockázatos.
Csak a nagy célt, a hegyet látják és így könnyű már az elején feladni.
De a változáshoz idő kell és apró lépések, amik elvezetnek a célhoz.
Közben pedig túl kell élni az érzelmi hullámvasutat.
Kell bátorság és kitartás is, azaz „grit”.
És kell egy jó nagy adag motiváció is. Illetve türelem – magaddal és a folyamattal kapcsolatban.
Lehet, hogy valami újat kell majd megtanulnod, vagy segítséget kell kérned. Elképzelhető, hogy költened is kell rá.
És lehet, hogy új emberek közé kell menned, akik nem lebeszélnek, hanem akik esetleg már megcsinálták azt, amit te szeretnél.
Ha kicsit magadba nézel, akkor ezek közül mire lenne most szükséged, hogy el tudj indulni?
Számtalan kérdésem lenne még, de inkább bíztatlak, hogy Te is kérdezz.
Magadtól, és akár tőlem is.
Ha segítségre van szükséged, hogy átgondoljunk egy számodra új stratégiát, akkor keress bátran. ITT
